Foghíjköveken

Írta: Bartha Katalin

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 295

---

---

Foghíjköveken

Járdaszélre hevert eleven
foghíjköveken tétlen
isten barmai tanyáznak.

Köröttük nap-lepel árad, 
melege talmi, csodálat
ragyog ködlő szemeken, 
„á'gyamegazég hazánkat! ”
csuklik fel a zsigeri szlogen, 
örülve a korai nyárnak
fogy a bor sebesen.

„Megittad? ’nyádat! ”

Koccan üveg, szesz cseppen, 
koszlott ujjak vájkálnak
aprót, feneketlen lét-zsebben. 
Tanyát bontó, nyúló árnyak
kísérnek csendben
útjára egy „miatyánkat”; 
végén személytelen az Amen…

Már nem hallja egyik sem, 
éber nyugovóra tért rángó lábak
álomföldön járnak, Lázár-köpenyben.