Fészekrakás
Írta: Haász Irén
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 132
Fészekrakás
Úgy hordjuk a szálat, a szép aranyágat,
az éppen adódó pillanatot,
hogy véletlen szabta regények kazalba
vegyülnek, villanva imitt és amott,
hogy renddel, és hittel és morál-limittel
tapasztjuk meg; bűn a fűszerezés,
de langymelegében, kínokban és kéjben
fürösztve, halálodig tűrsz és remélsz.
S mert forrong az élet, hát forrong a fészek,
a lakók, a színhely, a föld, a világ.
A bolygók, planéták mind járják e sétát,
és némelyik néha ős „bumm”- ot kiált.
Születnek és halnak örök viadalnak,
s a fészkeket mindig újak rakják.
Mert csontból és porból, és sívó mocsokból
is feltör a fényre az Élet, a Láng.