Festmény kutyatejjel
Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 457
Festmény kutyatejjel
Semmiben lengő erkélyéről
nézi az almavirágos kertet,
melyet akkor festett,
mikor még volt jobbkeze-
aztán a töredezett betonsétányt,
ahol minden reggel átvágott
munkába menet,
mikor még volt lába.
Nézi a sírhantokként
meredező betonkupacokat,
lenn a lánctalpak közé szorult fakanalat
s a véres katonazubbonyt,
melyből egy kéz csontjai még mindig
markolják az anyaföldet.
A város helyén szerteszét
kutyatej sarjad,
bogarak serege araszol,
mint máskor is
ilyenkor, tavasszal.
Ecsetet vesz elő,
balkézzel üres vásznára
nagy, füligszáj-Napot fest
és kiakasztja
a sötéten homoruló ég alá,
rézsút a kutyatejjel.