Fekete nyíl
Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 223
Fekete nyíl
Szokásommá vált egy idő óta,
hogy minden elhaladóban,
-akárha fényes kirakatban-
tetőtől talpig megbámulom magam:
„Óóó! Szóval így néz ki a fösvénységem,
a jókedvem, a gonoszabbik felem,
vörös bennem a pulykaméreg,
s püspöklila a szívem tája, ha félek.”
A minap kézen sétált el
mellettem egy fazon
s én hirtelen rossszul lettem,
mintha tengeri betegséget
kaptam volna tőle:
egy padra szédültem
s az aszfalt a fejem felett keringett.
Akkor értettem meg,
milyen befejezetlen az ember:
hiányzik róla a felfelé mutató fekete nyíl
mely minden nyelven arra figyelmeztet,
hogy ne állítsd őt fejére,
mert nem jó,
sőt egyenesen életveszélyes,
ha már egy ilyen parány világban is
tótágast áll a teremtett sorrend.