Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 239
FARKASALKONY
Rácsra feszítetten,
már mióta is?
Csoda, hogy bírja még a szemgolyó
a lámpák nélküli ablakokat.
Körben, mint száradni aggatott képek,
latrok és húszévesek vegyesen,
hogy lám, a biológia nem dekázik:
mosdatlanra és orvosra
egyaránt felkerülhet
a látatlan korona.
Várom a beígért változatlant,
farkasok ösvényei futnak össze
lábam alatt, mint kézfej
lila erezete : egyetlen marokkal
manipulálható gyeplő.
Katatón csöndben
viseljük a semmiből
ránk sújtó ostorok nyomait,
mint dagadt ég arca
a villámok sebhelyeit
s nem érkezik jótékony eső:
tisztulna már résnyire
a farkasalkony.