Írta: Fábián József
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 414
Fáradtan, felkavartan
Fáradt voltam, és zavart.
És nem jó, az is lehet.
A vihar, és amit kavart,
széjjelfújta lelkemet.
Én is dolgoztam híven,
ritmusban, úgy, mint a szív.
Volt értelme? Nem hiszem,
most, hogy már a semmi hív.
Táncot jártam délcegen.
Másztam sziklafalra fel,
mint zerge, veszélyesen,
ha egyszer céljára lel.
Elvétetettem? Nem tudom.
A kő tört alattam el?
Nem voltam már az úton.
És előtte nem volt jel.
Fáradt voltam, és zavart,
és akkor már féltem is,
s hogy azt hitte, felkavart,
hogy az én szívem hamis.
2022. június 10.