Este hat
Írta: Lajtos Nóra
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 385
Este hat
A forró húsleves íze felpörköli
bennem a szorongást, nagyokat
nyelek, hogy torkomban a gombóc-
érzetet leküzdve a csigatészták
egymás után gurulhassanak le.
Nehéz ügy úgy lenni, mint aki
jól van, de közben a test leválik
a versről, élve nyúzatik meg,
ez egy nagyon fájdalmas dolog,
de akkor a szöveg elkezd lüktetni
legbelül, koszorúért növeszt, majd
légcsövet, hörgőket és tüdőket.
Mély levegőt szippant be a tavaszból,
háromszor szólal meg a kakasszó,
mire végre megvirrad. Elárulom, nem
én vagyok, aki írok, bennem él egy
Másik, a húslevest gargarizáló
egyén, kinek szorongása átnyúlik
a pokolba. Tűzforró vörösben izzik
a hajnal, akvarell festmény az élet,
fák lombjai cipelik az eget, mollban
dúdol egy dallamot az április szél.
Azt gondolnám, minden rendben, és
még sincs így, rá kell jönnöm, voltaképpen
semmi sincs rendjén. Este hatkor kell
meghalni, lelépni ebből a versből, hogy
élni tudjon, lüktetni, lélegezni. Este hat van.
Nagypéntek. A latrok mellé kell egy harmadik.