És te nem voltál mellettem
Írta: Toldi Zsuzsa
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 137
És te nem voltál mellettem…
AZ megjelent piros sálban és kalapban. Csodálkoztam. Feketét vártam, elvégre nemrég temettünk... Kígyó bőre arcomhoz ért, kényszerű közhelyet mondott. – Tegyük el a csatabárdot. – Nem tesszük! – válaszoltam, mint a kő, keményen.
És TE nem voltál mellettem.
És TE nem voltál mellettem.
Ő kényszeredetten fogadott, adott két halk cuppanósat. Mit tehetett volna? Közben csendesen figyelt, szava nem volt hozzám. Egyszer elvette a kabátom, hiányzott a fogas. – Boldog névnapot! – szóltam hozzá illendően. Rezzenéstelen arccal biccentett felém.
És TE nem voltál mellettem.
És TE nem voltál mellettem.
ÉN vigyázva léptem a lépcsőket, a korlátba fogódzkodtam. A hátsó székre rogytam le. Néha felálltam, szemben álltam a táncosokkal. Valami halvány fény megérintett, hajdani múltam fénye. Azok a decemberi bálok, meg az égő gyertyák füstje. Gyorsan visszabotorkáltam, megszédültem. Valaki átadta a helyet.
És TE nem voltál mellettem.
És TE nem voltál mellettem.
AZ csinos frizurával jött át a termen, szép volt, azt hiszem. Üdvözölt engemet, mint akit jól neveltek. Fia fejét megsimogatta, a fiatal férfit kedvesen fogadta. Mosolyogva, meghatottan nézte a táncosokat, egyet különösen. Azzal, a piros kalappal váltott néhány szót, hozzá odament. Rajtam keresztül nézett.
És TE nem voltál mellettem.
És TE nem voltál mellettem.
Ő fehér menyasszonyi ruhában jelent meg. Haját hátul az édesanyja fonta be. Igazán szépen és kedvesen táncolt. A báli teremben ragyogtak a csillárok, kint havazott. Később az emeleten fogadta a gratulációkat. Rosszkor értem oda. Éppen barátaival társalgott, még várnom kellett volna.
És TE nem voltál mellettem.
És TE nem voltál mellettem.
ÉN megköszöntem a meghívást. Hogy az eliszkolt, annak örültem. Egy apró csomagot rejtegettem a táskámban. Szeretet lapult benne, a szeretetről mostanában annyit beszélnek. – Most nem szabad! – mondták korábban nekem. Mert nem is lesznek otthon, s rá sem érnek ilyesmire. Ezért postást kerestem, talán megtalálja őket.
És TE nem voltál mellettem.
És TE nem voltál mellettem.
Mély levegőt szívtam gyulladt tüdőmbe. A téren, a bódékban fahéjas, meleg bort mértek. Nem ihattam belőle. Kellemes zene szűrődött felém, felpróbáltam egy meleg sapkát. Nem állt jól nekem. A cukrászdában csak egy parányi habrolót rendeltem, hogy kicsit átmelegedjek. Beengedtek. Majd belekaroltam abba a fiatal férfiba, megkerestük az autómat a sötétben.
És TE nem voltál mellettem.
És TE nem voltál mellettem.
Otthon felálltam a kisszékre, a karácsonyt kerestem. Mégis az albumot kotorásztam elő, mélyéről a szekrénynek. Sokára találtam meg képemet. Szalagos hajú, bárgyú mosolyú kislány nézett rám. Szorongott, a mosoly félúton megállt. Figyelmesen a kép mögé néztem. AZ már akkor ott leselkedett, mint aki prédára vár. De Te… de Te is várakoztál, sorodra vártál, még közeledtél csupán.
Miért mentél el?
Miért mentél el?