Eressz el
Írta: Kozákné Mária
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 150
Eressz el
Az első és az utolsó szó közt
alig telt el egy pillanat
én számoltam – majdnem négy év
közte csend – levelek hulltak
olykor eső mosdatott ablakot
majd térdig hóban – álmodott csodát
és ringatott tavaszt a tegnap
volt születés – virágillat – szerelem
bár az rég kerül – idegen…
az első és az utolsó volt a legszebb
bár meg sem született
ott maradt az ajak és nyelv közt
léha napokon – nevetett
ha kint fújt vagy esett – széllel ölelkezett
hazugnak készült valaha
lett igazatmondó – így egybeírva
néha már azt hitte ember
csak szó volt – csak csenddel vert…
az első és az utolsó szó közt
már eltelt az a pillanat
csak én számoltam – te hallgattad
ahogy ujjamra kértem a számokat
tízig halkan – tovább hangosan – ezernél
már ordítottam – négy év…
a szavakból sodortam kötelet
majd hátam mögött az évekkel – a kötéllel
nem néztem hátra – eressz el.