Elvirágzott (Közte csaknem ötven év)
Írta: Bátai Tibor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 237
Elvirágzott [közte csaknem ötven év]
[Mégsem a magánynak]
Hűvösek, feketék,
fejkendőt lengetnek az esték.
Felhők lobognak a menetelő szélben,
örökölt zászlaink lengenek — sötéten.
A tájat őrző, fákhoz nőtt varjak
nem szállnak többé: árnyékok maradnak.
Árnyékból szőtt, kopott ingem
levetem.
A csend elvirágzott szívemben,
s most termőre fordul.
***
A kenyeret nevén szólítja,
magához öleli, úgy szeli.
Nem jelszavakból! — hitéből teremtett hazát,
mégsem a magánynak érlelte magát,
s mert úton van,
az út megismeri.
[1969]
[Hogy lehessek]
Hűvös fekete
fejkendőben az este
felhők lobognak
a menetelő szélben
örökölt zászlaink lengenek sötéten.
A tájat őrző, fákhoz nőtt varjak
nem szállnak többé
árnyékok maradnak.
Árnyékból szőtt ingem
levetem
a csend elvirágzott bennem
s most termőre fordul
hogy
lehessek
aki
nem jelszavakból!
hitéből teremt hazát
és útjai
az utat felismerik.
[2017]