Elvirágzott (Közte csaknem ötven év)

Írta: Bátai Tibor

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 195

---

---

Elvirágzott [közte csaknem ötven év]

[Mégsem a magánynak]

Hűvösek, feketék,
fejkendőt lengetnek az esték.
Felhők lobognak a menetelő szélben,
örökölt zászlaink lengenek — sötéten.
A tájat őrző, fákhoz nőtt varjak
nem szállnak többé: árnyékok maradnak.

Árnyékból szőtt, kopott ingem
levetem.
A csend elvirágzott szívemben,
s most termőre fordul.

***

A kenyeret nevén szólítja,
magához öleli, úgy szeli.
Nem jelszavakból! — hitéből teremtett hazát,
mégsem a magánynak érlelte magát,
s mert úton van,
az út megismeri.

[1969]

[Hogy lehessek]

Hűvös fekete
fejkendőben az este
felhők lobognak
a menetelő szélben
örökölt zászlaink lengenek sötéten.

A tájat őrző, fákhoz nőtt varjak
nem szállnak többé
árnyékok maradnak.

Árnyékból szőtt ingem
levetem
a csend elvirágzott bennem
s most termőre fordul
hogy

lehessek

aki
nem jelszavakból!
hitéből teremt hazát
és útjai
az utat felismerik.

[2017]