Elveszett Paradicsom
Írta: Radnai István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 274
Elveszett paradicsom
Vettem kettőt ezerkétszázért és ahogy kipakoltam, csak egyet találtam. Amikor végeztem, kiborítottam a szatyrot, aztán meg a hűtőből szedtem ki mindent, egyenként.. Tudom, hogy két darabot vettem, kettőt.
A zajra kijött a férjem, persze akkor, amikor már készen voltam.
- Hát te mit csinálsz?
- Bevásároltam - válaszoltam illedelmesen.
- De hiszen most rakodsz ki a hűtőből!
- Keresek valamit.
- Csak nem a pénztárcádat?
- Ne idegesíts, a pénztárca megvan, húszezressel fizettem.
- Akkor mit keresel ennyire?
- Vettem paradicsomot.
- Mennyibe került?
- Ezerkétszáz.
- Az egész paradicsomkertet megvetted?
- Ne szellemeskedj! Látod, hogy ideges vagyok.
- Biztosan az almát is megetted?
- Arra már nem jutott a húszból.
- Akkor loptad! – szellemeskedett a férjem.
- És kinek akadt a torkán a csutkája, kivel felezted meg? - tette hozzá.
Nem válaszoltam. Amit kivettem, rakhattam újból a hűtőbe.
Bement a sörével, de az ajtóból visszaszólt.
- Menj szépen vissza, engem nem ismer az eladó, sosem vásároltam nála!
Forrt bennem a méreg, de ő még fokozta.
- Nem engedhetjük meg magunknak!
Majd hozzátette:
- Két szem paradicsom ezerkétszáz? Pazarlás!
- És te a kocsmában? - vágtam vissza.
- Az hasznosul! Még mindig itt vagy?
A piac öt megálló, kétszeri átszállás. Nem vettem fel a kabátomat, sőt levetettem a cipőt és papucsba bújtam. Majd elővettem két lábast.
- Mit pepecselsz? Azt mondtam, menj érte vissza!
Mennyivel könnyebb dolga volt Miltonnak , ő az egészet elvesztette. Senki sem kérte számon.
- Ezerkétszáz forintos paradicsom, a naccsága szórja a pénzemet!
Nem feleltem, hogy én is keresek és még a háztartást is ellátom.
Bezzeg Milton! Megírta, mit tudom én, hány flekkben. Elveszett és kész. Az újságíró mindig részeg.
Leadta a cikket, mehetett a pénztárhoz, ő férfi.
- Hol a gyerek? - kérdeztem a férjemet. Túl nagy volt a csend.
- Tényleg – felelte elgondolkodva, le sem tette, fogta a tévé távirányítóját a kezében. - Hát persze, az óvodában!
- Akkor indulás! - keményítettem be.
- Most öltözzek fel újra?
- Naná, hogy! Én nem ismerem az óvónő kerek fenekét.