Elmentem a vásárba fél aratógéppel
Írta: Nagy Gábor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 299
Új reggel virradt a Perkins birtokra, a két nap felkelt a látóhatár felett. Itt élt Jack Perkins feleségével, három gyermekével és apósával. A gondtalan reggel most azonban elmaradt. A kolónia nem régen lépett túl egy szárazabb perióduson így a termés is kevesebb volt. Jack a termés egy részét mindig félrerakta vetőmagnak, de később azt a keveset is el kellett adnia, hogy lecserélje az öregedő gépparkot, amit a nagybátyjától örökölt. El akarta adni az öreg masinákat, de az egész meghiúsult. Az okok a távoli földről eredtek. A Wiksen kormány annak idején csak úgy tudta megnyerni a választásokat, hogy maga mellé édesgette a független kereskedelmi ligát, aki magával hozta a hiszékeny emberek népes táborát. Wiksenék hatalomra kerültek, míg a liga kiemelt helyet és kvótákat kapott az űrkereskedelemben. Mindenhol ott voltak. Kiszorították a kisebb vállalatokat, fuvarosokat. A Star Dust kolónián sem volt jobb a helyzet. Itt a liga hűséges talpnyalói, a nepperek jelentették a legnagyobb problémát. A kolónia tanácsának áldásával rátelepedtek a bolygó kereskedelmére, ami csak rajtuk keresztül folyhatott. Természetesen voltak tüntetések, zendülések, de a nepperek mindig kihúzták a fejüket a hurokból és a gyenge kormányzatot sikeresen beetették a látszat engedményeikkel. Jack ránézett az antik karórájára. Lassan közeledett egy újabb kellemetlen telefonbeszélgetés ideje, de előtte még végig kellett járnia a farmot. Mindig gyalog ment, hogy jobban át tudja gondolni a dolgokat. Útja a vetésre váró földek mellett haladt el. Ezután a karámok következtek. Más gazdaságokkal ellentétben Jack nem tartott állatseregletet. Volt néhány csirkéjük, tíz kecskéjük, amik tejtermelés mellett a gyomirtó szerepét töltötték be. Egy külön karámban pedig tengelycsigákat tartottak. Ezek a gigantikus csúszómászók szinte alig igényeltek gondozást, de feltörték, átforgatták és megpuhították a Stardust két nap perzselte kemény felszínét. Körútja végén eljutott a garázshoz, ahol a munkagépeket tárolta. A garázs oldalánál ott parkolt a négy leselejtezett aratógép, míg ötödik, félig szétszedett társuk annak mélyén porosodott. Megtapogatta őket. Bár öregek voltak és elavultak, még sokat értek. Egy másik világon alkatrészként is rengeteg pénzt kaphatott volna értük, azonban a mostani zűrös helyzet lehetetlenné tett minden ilyen kísérletet. Dühösen belevágott a gép burkolatába, de ez inkább a következő percek történéseinek szólt. Idegesen visszament a házba. Odabent felesége és apósa a konyhában kávéztak. Apósa felnézett rá az újságtábláról.
- Gondolom, most fogod hívni őket.
- Igen.
- Most már jó volna abbahagynod a makacskodást. Nagy gazemberek ugyan, de náluk van, ami kell neked. Máshonnan úgy sem kaphatsz vetőmagot!
- Pontosan tudom, kikkel állok szemben, de ha harc nélkül megadom magam, akkor a következő alkalommal még szemtelenebbek lesznek! Ha keménynek mutatom magamat, akkor talán lesz esélyem arra, hogy engedményeket adjanak.
- Szép dolog a remény, de vannak helyzetek, amikor nekünk kell engedni. Nézz meg engem! Annak idején veteránként évekig harcoltam azért, hogy megkapjam a teljes jussomat, és nem voltam egyedül. Ezres létszámban tüntettünk a minisztériumok előtt, és mégis amikor csak a negyedét kaptuk meg beláttuk, hogy nincs tovább. Az igazságunk csak ennyire volt elég. Vajon te mire jutsz egymagad?
- Én még nem jutottam el arra a pontra, hogy feladjam, viszont ha elfogadnék egy ilyen megalázó ajánlatot, akkor a tönk szélére juttatnám az egész családot. Próbálom a legkisebb rosszat választani.
- Ne gondolkozz túl, sokáig mert a vetési idő már elkezdődött! – mondta az apósa, majd kiment a konyhából. A felesége odalépett Jackhez.
- Ne is törődj vele, mindig is ilyen volt! – mondta, miközben csókot lehelt a férfi arcára, majd ő is kiment, hogy megetesse az állatokat. Jack egyedül maradt jövendő gonosztevőjével, a telefonnal. Elővette a fiókból a nepperek számait és átvizsgálta őket. Pirossal voltak áthúzva, akikkel sohasem tudott szót érteni, ezek száma egy év óta folyamatosan növekedett, és ott voltak azok is, akik csak nagytermelőkkel foglalkoztak. Végül maradt hat zölddel írt szám. Ők voltak a legnormálisabbak. Végighívta a hat számot, eredménytelenül, és már csak az utolsó maradt, Sam Devitt. Ellenszenves hájtömeg volt, mégis bizonyos népszerűségre tett szert a lakosok körében azzal, hogy olcsóbban hozatott be munkagépeket, és alacsony áron adta el a helyi gazdáknak. (Jack is innen vette őket). Azonban Sammel érdemes volt vigyázni, mert füle mindenhol ott volt, és gyakran megelőzte üzletfeleit a róluk szóló naprakész információkkal. Jack csak remélhette, hogy nem tudott meg semmit eddig sikertelen tárgyalásairól. A telefon kicsengett, majd megjelent az kiállhatatlan kövér arc. Vigyorgott, ami igen rosszat jelentett.
- Üdvözlöm, Perkins úr miben segítgetek?
- Vetésre való gabonát akarok venni legalább 40 tonnát, négy napos szállítási határidővel.
- Értem, lássuk csak. Az összesen annyi, mint húszezer kredit, s ebben benne van a kiszállítás is. Ha elfogadja a feltételeket, akkor töltse ki az elektronikus nyomtatványt, küldje el nekem, és már nyélbe is ütöttük az üzletet.
- Mr Devitt ha ön tisztában van a kolónia helyzetével, akkor tudhatja, hogy nekem és másnak sem áll rendelkezésére ennyi pénz. Hiszek benne, hogy megalkudhatunk egy lényegesen kisebb árban, vagy esetleg részletfizetésben. – Mr Devitt lustán elfeküdt a székében, amitől Jackben elkezdett forrni a düh.
- Tudja Mr Perkins ránk is nehéz időnk járnak. Igen sok a vetélytárs, idegen fajok kereskedői, így egy magamfajta embernek tudnia kell a helyét a képletben, és hogy milyen biztos falak vannak a háta mögött. Amit én ajánlok az egy reális ár egyenesen az ön farmjához igazítva.
- Amit ön reálisnak árnak vél az téves, mert nem számol a körülményekkel, csak a farmok maximális csúcshozamával, ami nem reális.
- Én ezt tudom ajánlani önnek, de van másik két kisegítő megoldás. Ön javasol egy alacsonyabb árat az enyémnél, és a különbözetet ráterheljük a terméshozamra, vagy a vetőmagokat az egyik nagykereskedőn keresztül vásárolja meg. Az árat is a nyereségéből fizeti meg, de ez egy kissé több időt vesz igénybe. – Csapda. Jack csak így tudta jellemezni a helyzetet. A Devitt féle mocskok így is leszedték a hasznon egy részét a szállításért és eladásért cserébe, s ha elfogadná az első lehetőséget, akkor erre még ráterhelődne a különbözet ára is. A második lehetőség egyenesen undorító volt. Egyesek önként megadták magukat a neppereknek, sőt az üzlettársaikká váltak. Rajtuk keresztül a nepperek könnyűszerrel hálózták be azokat az embereket, akik meg akartak szabadulni tőlük. Mindent megkaptak csak sokkal drágábban, és a haszon egy része is a nepperekhez került. Jack kénytelen volt keményebb hangot megütni.
- Nézze Sam! Már ismerjük egymást egy ideje. Vásároltam öntől, és mindig pontosan fizettem! Teszek egy javaslatot. Megveszem a vetőmagokat 16 ezer kreditért, a maradék négyet tartozásként felírja nekem, és ezt készpénzben visszafizetem magának részletekben.
- Sajnos ilyet már sokszor hallottam. Ám jó leszek magához, és belemegyek, de amíg ki nem egyenlíti a számlát, zálogként lefoglalom földjeinek felét. A határidőt egy évben szabom meg. Ha nem tud fizetni, a tulajdonjog végleg rám száll. – Jacknél ennél a pontnál szakadt el a cérna. Nagybátyjának halála előtt azt az ígéret tette, hogy a földjét a családján kívül senki sem veheti birtokba. Felpattant és üvölteni kezdett. Mindenféle sértéseket vághatott Sam fejéhez, mert az elsápadt és megszakította a vonalat. A másik szobában apósa neheztelve csóválta a fejét.
Jack a balul sikerült tárgyalás után egyenesen a Váltóőr kocsmába ment, hogy lecsillapodjon, és a sorstársakkal találkozzon. Voltak néhányan. Belépett az épületbe, s egyenesen a pulthoz sietett. A pincér gyorsan kihozta a Tejút-koktélt. Jack fogta a nagy pohár italt, és a hátsó terembe, a „forradalmi” szárnyba ment, ahogy a városban hívták. Régebben valóságos tömegek gyűltek itt össze, hogy tüntetéseket, felvonulásokat szervezzenek, de aztán egyre többen hajtottak fejet, és ezek közül még többen voltak, akik pórul jártak. Már csak egy maroknyi ember tartott ki, heti kétszer találkoztak, hogy megvitassák az ötleteiket és támogatást nyújtsanak egymásnak. Közeledtére egykori szomszédja Thomson nyújtott kezet neki.
- Csá Jack! Hogy ityeg?
- Mehetne jobban is. Egyébként hogy vagy most, hogy szakítottál a nepper függőségeddel?
- Ne is mondd. Sikeresen leszoktam róla, de a munkám sokkal több lett. A régi gépeimmel alig tudom feltörni a földet, ami köztudott, hogy szinte beton keménységű. Állítólag ott szálltak le az első telepesek a dög nagy hajóikkal.
- Már korában is felajánlottam csigáimat, most is megteszem.
- Én meg nem élek vele. Nem tudnék enni a zöldségeimből azzal a tudattal, hogy az éltető földet egy nagy rakás csiga nyálazta át. És veled mi van, sikerült végre vetőmagot szerezned?
- Nem. Én még nem szoktam le a nepper függőségemről, a mostani neve Sam Devitt. – Thompson arca felderült. – Te is elkaptad a Devitt kórt? – hirtelen a többiekhez fordult - Hé, fiúk a jó öreg Jack is Devitt függő lett! Aki ugyan ebben a kórságban szenved, nyújtsa fel a kezét és támogassa őt! – A furcsa felhívásra öten jelentkeztek az egyik Luke nevű férfi még egy trágár sértéssel is megtetézte. Thompson visszafordult Jack-hez.
- Komolyra fordítva szót, hagyd a fenébe azt a fazont, és vásárolj vetőmagot egy másik kolóniabeli állampolgártól! Nagyon sokan vannak, akik vetőmagnak termesztik a növényt.
- Jó ötlet lenne, ha a minőség nem lenne szempont. Mivel én pékségekkel és malmokkal kereskedem, aláírattak velem egy papírt, miszerint a minőség érdekében csak bizonyos fajtákat termeszthetek. Semmi bajom az ilyen termesztőkkel azonban… – Jack hirtelen azt vette észre, hogy Thompson az ajtó felé bámul, és vörös a dühtől. Ő is odanézett, és meglátta azt az embert, akik ebben a szektorban csak úgy hívtak: Cesaro a dögkeselyű. Jack végignézett a karmazsin öltönyös férfin, akit alig ismert, de az a kevés, amit tudott, elég volt ahhoz, hogy meggyűlölje. Cesaro teljes neve és múltja elég homályos volt. Valószínűleg az emberi területeken kívül született, és nem is került látótérbe egészen Új Európa Narídiai megszállásáig, ahol a két faj között kinevezett összekötő volt. Kétes hírnevét azzal szerezte, hogy a megszállás alatt egész ipari szektorok és bankok kerültek a keze alá, amikről a megszállás után sem akart lemondani. Végül letartóztatták, de a kormány a háború ideje alatt tett szolgálatáért felmentette, és megajándékozta egy poszttal a független kereskedelmi ligában. Ez a szektor az ő irányítása alá tartozott a nepperekkel együtt. Nem zavartatva magát a gyűlölködő pillantásoktól közelebb lépett hozzájuk.
- Azt hallottam Önök nem akarnak kötélnek állni.
- Én meg azt, hogy a háború alatt magas rangú narídiaiknak tartotta a hátsó felét! – kiabált be valaki az egyik asztal mellől, mire Cesaro egy pillanatra elvesztette a lélekjelenlétét, de gyorsan újra mosolyogni kezdett.
- Szerintem jobb lenne, ha abbahagynák a makacskodást. Vannak helyzetek, amikor nem győzhetnek, és nem csikarhatnak ki jobb feltételeket. Önök már most is sokat elértek azzal, hogy utolsóként maradtak talpon. Ezt az előnyt nem kéne csak úgy eldobni maguktól.
- Ezt a szöveget gondolom Új Európán tanulta új uraitól, miközben a nevükben rátenyerelt a bolygóra – vágta oda neki Thompson.
- Nézze úgy, ahogy akarja, de a helyieket mentettem meg azzal, hogy az irányításom alá vettem egyes szervezeteket. Önöknek is ezt kínálom. Itt az ajánlatom – mondta, miközben egy mappát dobott az asztalra – Mindent megkapnak, amit akarnak, de a pénzzel nekem fognak tartozni. Így megszabadulnak a nepperektől, és folytathatják az életüket. – Néhányan beleolvastak és dührohamban törtek ki. Az apró betűs részekből világosan kiderült, hogy Cesaro ezután az üzleti ügyeikbe komolyabban is belefolyt volna, s nem igazán volt ínyükre, hogy ez a gátlástalan alak legyen munkájuk haszonélvezője. Ennél még a nepperek is jobbak voltak. Néhányan szóvá tették ezt Cesaronak, aki nyugodt hangon csak ennyit mondott:
- Mindenki a saját hasznáért küzd, én is. Nekem ez a feltételem. Megmentem önöket a nepperektől, de részesedést akarok az üzletükből.
- Akkor már inkább kiegyezzünk a nepperekkel! Velük legalább lehet tárgyalni!
- Nem hiszem. Ők sem fognak örökké várni, főleg ha én azt javaslom nekik. Ha most nekem nemet mondanak, lehet, hogy nekik igent sem tudnak mondani többé. Jack hirtelen felállt, és Cesaro elé lépett.
- Ön tényleg összekötő volt a megszállás alatt?
- Igen.
- Akkor gondolom az Aghat szertartáson is részt kellett vennie.
- Nem emlékszem rá. Pontosan miről beszél?
- Az Aghat a férfiak nemi szervét illető kis sebészeti beavatkozás. A Narídiaiak a beosztottjaikon használják, hogy az a pozícióját ne tudja házasság révén megerősíteni. Nem nagy beavatkozás, de az illetőnek állítólag soha többé nem áll fel, amíg vissza nem állítják a beavatkozás előtti állapotot. - Nem kellett többet mondania, mert Cesaro elvörösödött, majd kitrappolt a kocsmából, miközben a többiek hangosan éljeneztek. Ezután újra összeültek, hogy életmentő ötleteket agyaljanak ki, de nem jutottak messzebb annál, hogy melyik neppert hogyan kéne kinyírni. Végül Jack távozott, hisz hamarosan itt volt a családi ebéd ideje. Alig lépett ki a kocsmából, amikor valaki vállon veregette. Azt hitte, hogy Cesaro vagy valamelyik nepper akar négyszemközt beszélgetni vele és eltökélte, hogy jól szájon vágja, de amikor megfordult, gyermekkori barátjával találta magát szemben. A jó öreg Buster szinte semmit nem változott, ugyanaz a szikár alkat, az egy számnál nagyobb fej és az elmaradhatatlan vigyor. Gyermekként egymás szomszédjai voltak hosszú éveken át, amíg Buster anyját el nem kapta a honvágy, és vissza nem költöztek a Proteus mesterségesen élővé tett holdjára. Mindenki, köztük ő is azt hitte, hogy a kalandvágyó Buster nem fogja bírni azon sivár holdon, és felnőtt korábban visszaköltözik, de tévedtek. Barátja az egyetem után átvette apja lebegőinda ültetvényét, és sikerrel tovább fejlesztette.
Ráadásul beházasodott a Kreiner családba is, amely számos neves kormányzót és politikust adott a Földi Szövetségnek. Nevetve összeölelkeztek, majd Jack meghívta őt a házába, ahol az ünneplés tovább folytatódott. Még Jack idős szülei is beugrottak a bolygó túl oldalán lévő tanyájukról, hogy üdvözöljék a rég nem látott kedves ismerőst. Végül eljött az este, és hárman maradtak asztalnál. Jack, Buster és Jack apósa. Hosszú beszélgetés után végül a szemfüles Buster feltette azt a bizonyos kérdést.
- Nézelődtem cigizés közben odakint, és tudod, mi hiányzik a tájképből? A serdülő búza látványa. A vetés már négy hete elkezdődött, és ilyen jó feltételekkel, amik itt vannak, valaminek már látszania kellene.
- Egyelőre még nem sikerült jó ajánlatot kapnom, tudod, hogy milyenek a nepperek.
- Szerintem meg elfogadható ajánlatot kaptál a körülményekhez képest csak túl makacs vagy ahhoz, hogy elfogad!
- Mihez képest jó? Ráterhelnek a szállítás miatt még egy plusz összeget, mi meg abból a kis nyereségből akarunk megélni?
- Mondtam már neked korábban is, hogy mindig a körülményekhez kell alkalmazkodni! Jönnek majd szebb napok is, de ahhoz keresztül kell gázolnunk a mocskon!– Ennél a pontnál Buster-hez fordult:
- Gondolom neked nincs ilyen problémád nepperekkel, mert te vagy olyan okos, hogy nem húzol ujjat velük?
- Nekem egyáltalán nincs problémám velük. Amint meghallják az apósom nevét rögtön kezes báránnyá vállnak. Bár már visszavonult mégis elég messze elér a keze kormánykörökben. Különben is a legtöbb dolgot, ami a gazdaságomhoz kell, csere útján szerzek be, és a töredékét vásárolom pénzért.
- Melyik emberi kolónián használnak ilyen elavult módszereket? – kérdezte Jack nevetve.
- Én nem mondtam, hogy emberi kolónia. Ez egy közeli Germita kolónia és olyan népszerű, hogy sok ezer kereskedő látogatja naponta. Viszik az árut, és egyenlő feltételekkel elcserélik azt valami másra. Te is kipróbálhatnád.
- Ugyan már. Mit tudnék elcserélni több tonna búzáért?
- Ott vannak a leselejtezett aratógépeid. Ezek a fajták különben is keresettek még más fajok körében is. – Jack gondolni kezdett, de apósa megszólalt.
- Ne olyan sietősen! Ez veszélyes lehet! Lehet, hogy valamiféle gigantikus feketepiac, ami a vezetőik tudtával működik. Nem létezik, hogy a kereskedelem nélkülözni tudja a pénzt.
- Ezt mondja a Germitáknak. Amikor elhagyták az anyavilágukat magukkal vitték a módszereiket, és több helyen sikerrel alkalmazták. Egyszerű az egész. Én egy közös értékrendszer alapján elcserélem a saját áruimat a másik kereskedővel, míg egy bolygók közti szerződés értelmében a Proteus kormánya levonja a későbbi nyereségemből a cserélt anyag árát és a szükséges járulékokat.
- Ez akkor is ostobaság! Megkerülni a fennálló rendet csak bajt hozhat a fejedre!
- Vagy meghozhatja a megoldást. Végre egy alternatív megoldás! Buster kérlek, add meg a koordinátákat! – Az apósa ebben a pillanatra az asztalra csapott.
- Tégy, amit akarsz! Azonban nem ajánlom, hogy a lányomat és az unokáimat belevidd ebbe! - Azzal kiment a konyhából, miközben Buster érdeklődve nézett utána.
- Mi ütött belé? Még sohasem láttam ilyennek.
- Ne is törődj vele. A Barlow incidens örökre nyomott hagyott benne.
- Egyetértek veled. 561 katona értelmetlen feláldozása egy tábornok fióka felemelkedésért, értelmetlen és borzasztó ár.
- Inkább beszéljünk másról. Sokat segítene, ha velem jönnél arra a kolóniára.
- Sajnos nem tehetem. Holnap továbbállok a jó öreg Földre üzleti ügyben. Egyébként elboldogulsz magad is. És vidd magaddal a lázongó haverjaidat is! Lehet, hogy azt a seggfej Cesarot egyszer megfutamítottátok, de később úgyis visszajön.
- Te találkoztál vele?
- Aha. Üdvözlésként bevertem az orrát az utca közepén, rendezvén egy régi számlát. Most azonban megyek is. Beugrok a rendőrségre. A Sheriff már biztosan látni akar.
Jack a másnap reggelt a telefonnal kezdte, összehívta lázadó barátait a Váltóőrbe. Ő érkezett utolsónak, energikus belépője ellenkezője volt barátai pillanatnyi lelkiállapotának. Mindannyian piálással és mulatozással űzték el a bajukat előző este, és most úgy néztek ki, mint az anonim alkoholista kör új tagjelöltjei. Fejükben épp, hogy világított a tudatosságot jelző lámpa. Jack gyorsan rendelt egy nagy kancsó feketekávét, és fejenként négy pohárral frissítette a társaságot. Végül Thompson szólalt meg:
- Nos, miért rángattál ide minket?
- Egy barátom javasolt egy lehetőséget, amivel magunk mögött hagyhatjuk a neppereket. –Erre mindenki felélénkült.
- Van a közelben egy Germita kolónia, és ha ott adunk túl az áruinkon, akkor nagyon jól járhatunk. Csak annyit kell tennünk, hogy összepakoljuk a cuccost, szerzünk egy jó űrhajót, és irány a Gratuan.
- S mennyibe fog ez kerülni nekünk? Már az odautazás is drága főleg, hogy a nepperek az utunkba fognak állni. Valószínűleg nagy pénzt fognak kérni a szabadútért. Nem is beszélve a piaci hely bérletéről. A várható profit mértéke vajon meghaladja ezt?
- A bérlés pénzbe fog kerülni, az üzletkötés ingyenes lesz, de ha gyorsan csináljuk, akkor még a nepperek előtt meg tudunk lépni. – A többiek egy ideig döbbenten néztek, majd vad röhögésben törtek ki.
- Na, ne mondd! S hogyan zajlik ez a te ingyenes üzleted? Térden állva könyörögsz?
- Nem, cserélni fogok. – Erre mindenkinek lelohadt az arcáról a mosoly.
- Ezt hogy érted?
- Úgy ahogy mondom. Elcserélem a több tonnás gépeimet több tonna vetőmagra. – Jack szavai egyszerűnek hangzottak, de a pénz vonzáskörében mozgó gazdáknak ez idegenül hangzott, amire ráerősített a másnaposságuk is. Bambán tátogtak. Jack újra nekiveselkedett.
- Ha van valami, ami neked nem kell, és nincs pénzed, hogy vásárolj, akkor ezt valamit elcseréled súly vagy más érték alapján egy másik tárgyra, így sem neked sem a másiknak nem kell költenie, s mindenki megkapja, amit akar.
Hosszú tátogás után a lassú agyú Troy szólalt meg: - Ha például Any vesz nekem egy karton alkoholmentes sört, amit utálok és elcserélem egy karton jó erős Docklanderre amit imádok, ez végül is cserének számít? – A többiek nevetni kezdtek, majd valaki így szólt:
- Igen, meg az is, hogy a feleséged elcserél téged négy szarvasmarhára, amik ugyan ostobák, mint te, de legalább négyszer annyi hasznot hajtanak. –Troy dühösen hátrafordult.
- Mindjárt kapsz te négy nagy tenyerest! – Jack gyorsan közbeszólt:
- Pedig Troy pontosan fogalmazott. Richard, neked ott rohad a pajtában ezer zsák hajnali borsó, mit szólnál hozzá, ha ezer zsák lisztet kapnál a pékségedhez, vagy ezer zsáknyi Gragantic gumót, amit nagyon sok idegen faj ízletesnek talál? Slagen, te meg örökölted apád víztisztítóját, ami most semmit sem ér. Gondold el, hogy részekre bontva miket kaphatnál érte cserébe. Megépíthetnéd a saját szeszfőzdédet. – Ezután már minden könnyen ment. Gyorsan három csapatra oszlottak. Hatan Troy vezetésével elmentek annak légpárnás teherjárműveiért, négyen körbe járták az érintett farmokat, és előkészítették a szállítandó árut, míg Jack, Thompson és egy harmadik férfi egyenesen a nemrég elhunyt Vörös Bill roncstelepére siettek, ami az új tulajdonos érkezésével hajókölcsönzővel is bővült. Egyszerre rontottak be az irodába, és egyszerre kezdtek el beszélni, mire az asztal mögött ülő titkárnő lecsapta fémpoharát.
- Uraim lehetne, hogy csak az egyikük beszéljen?
- Sajnálom asszonyom! Szeretnénk bérelni egy teherhajót, két napra.
- Milyen osztályú hajóra gondoltak? Mull holland, Fatty Back, vagy ajánlhatom a double fingert? – a három férfi tátogva nézett egymásra, majd Thompsont kérdezgették, aki teherhajón szolgált tíz évig, de még ő sem tudott pontos választ adni. A titkárnő lemondóan felsóhajtott. – Adják ide a fuvarlistát, majd én kiválasztom maguknak a megfelelőt. – Jack átnyújtotta az adatrögzítőt, a titkárnő végigolvasta, s a szemei teljesen elkerekedtek
- Azt a szentségit! Hova akartok ti menni, árulni vissza a Marsra?
- Valami probléma van? – A titkárnő visszanyerte lélekjelenlétét.
- Fiúk. Ez egy hajókölcsönző, és van néhány kisebb teherhajónk is, de ezek csak rövid távolságra valók, és ha még ha jó Isten is jön le a mennyek haragjával, akkor sem tudnák ezt a sok árut elszállítani. Még együtt is kevesen lennének hozzá. Maguknak egy Wanderer, vagy egy mayflover osztályú közepes méretű teherhajóra lenne szükségük hetes fokozatú hiper hajtóművel, de azzal nem tudok szolgálni, önök meg nem tudnának fizetni. – Jack szinte azonnal lelombozódott, Thompson azonban még nem adta fel.
- Nem tudna mégis találni egy hajót?
- Hát végül is van egy katonai teherszállító, ami még mindig itt porosodik a telek végében.
- Mennyit kell kicsengetnünk érte?
- Semmit. Csak a baj van vele. Akárhányszor erre vetődik, egy hadihajó mindig álcázni kell, mert nekünk, civileknek nem is lehetne ilyenünk. Persze Mr Stool, a tulajdonos nem hallgat rám, mert ő sem különb az előző tulajnál. – A titkárnő választ vagy reakciót várva felnézett, de ők hárman már rég a telek vége felé futottak. A hajó valóban ott volt.
- Ez nem semmi! – nyögte Thompson, miközben felnézett a nagy űrhajóra
- Láttál már ilyet?
- Igen. Ez egy repülő kutya osztályú katonai jármű. Eredetileg a Denevér A és B osztályú hadihajók nagyobb testvére lett volna, de közel sem olyan mozgékony az első két típushoz képest, ezért inkább teherhajó lett belőle. – A hátuk mögül hirtelen dübörgés hangzott fel. Megérkeztek a légpárnás kamionok. Thompson leeresztette a rámpát az indítókártyával, és felterelte a kamionokat. Jack csukló számítógépe hívást jelzett.
- Itt Jack Perkins.
- Üdv, én vagyok az, Buster.
- Mi a helyzet, találkoztál a sheriffel?
- Igen. Az egyik cellában vendégeskedem, de nem ezért hívtalak. Cesaro valahogyan megfülelte az akciótokat, és minden elérhető emberét odaküldte. S ha ez nem lenne elég, még a sheriff is kiküldte értetek a járőreit, miután Cesaro beetette őt a szirupos mesével. Ha azt tettétek, ami javasoltam, akkor jobb, ha siettek. – Buster kilépett a vonalból és Jack meglátta a közeledő járműveket.
- Mit állsz ott? Gyere már! - kiáltotta Thompson.
- Jason még nincs itt!
- Akkor lemarad! – Lifttel felmentek a hajó vezérlőtermébe, ahol már hárman vártak rájuk. Mindenki megkapta a posztját. Thompson lett a személyzeti felelős, Jack felügyelte a radart és az érzékelő rendszereket, az egyik férfi, akinek nem emlékezett a nevére a gépekért felelt, Richardé lett a kommunikáció és ott volt Troy is, aki a fegyverkezelő posztján ült bár azokat már rég leszerelték. Csak navigátoruk nem volt. Kérdezte a raktérben a többieket, de egyiküknek sem volt hajónavigátori végzettsége. Jack éppen fel akarta tenni az ominózus „most mi a francot csináljunk” kérdést, amikor Jason robogott be.
- Te meg hol voltál? Majdnem itt hagytunk!
- Fel kellett vennem egy új utast! – Jason háta mögül hirtelen Jack apósa lépett elő, majd egyenesen leült a navigátori pult elé.
- Te meg mit keresel itt? Tudtommal hülyeségnek tartod az egészet!
- Ahogy mondod! Viszont nem szívesen látnám szomorúnak a lányomat, s csak én tudom vezetni ezt a hajót.
- Azt ne mondd, hogy …- Jól gondolod. Ez a hajó mentette meg annak idején az életemet, majd a telep régi tulajára bíztam több milliót érő aranyért cserébe. Azzal kezdett új életet, valahol máshol. Most azonban mindenki kapaszkodjon, mert felszállunk! – A húsz éve szunnyadó hajó életre kelt a két nap fényében, és elszakadva a földtől elhagyta a Star Dustot. Kis hajók eredtek a nyomába, amik nem sokára be is érték és légyként szálldostak körülötte, miközben fenyegető üzenetekkel és kihagyhatatlan üzleti ajánlatokkal bombázták őket. Richard elzárta a csatornát, majd így szólt:
- Jó volna, meglépni innen.
- A hajó kibír egy négyes fokozatú hiper ugrást, ami elég az úti célunkhoz. Kapaszkodjatok!
- Igenis! – A gép maga mögött hagyta a nepperek idegesítő raját, majd belesüppedt a fodrozódó űrbe, hogy egy zavaros villódzó színekkel telített alagútban kössön ki. Nem sok idejük volt ámuldozni, mert már a célnál voltak. A hajó úgy lépett ki, ahogy belépett, de hirtelen nagyot rándult, és a vészfények bekapcsoltak. Jack apósa végignézett a hibajelentésen, és elkomorult. A sok javítgatás ellenére az egyik energiakábel szétrobbant, és a hajtóművek teljesítménye jelentősen csökkent. Ezt a többiekkel is közölte.
- Most mi lesz? - Kérdezte Thompson.
- Kénytelen vagyunk segítséget és javítást kérni. Reméljük, a raktérben lévő cuccokból ki tudjuk fizetni, aztán irány haza.
- Egy frászt! Ha már ott vagyunk, akkor üzletelni fogunk. S ne nézz rám így! A többiek is ezt akarják. – Apósa lemondóan sóhajtott. Szerencséjük volt. A kolóniát védő germita őrhajók egyike észlelte az esetet, és a segítségükre sietett. Bevontatta őket a bolygó körül keringő űrbázisra. A bejáratnál lették az illetéket, majd egy hostess egy előadó terembe vezette őket. Nyílt az oldalajtó és egy alacsony termetű emberi férfi lépett be rajta.
- Kérem, foglaljanak helyet, hogy elkezdhessük, és nyugodtan fogyasszanak a székek mellet álló kis asztalokról! Mivel önök most járnak itt először, én leszek az oktatójuk. A háta mögött lévő vetítőn egy kép jelent meg, amin apró csillék süllyedtek a bolygó légkörébe. Ezek a kis hajók szállítják le az önök által hozott árukat a felszínre egyenesen a piac raktárába, ahol az üzletkötésig őrizet alatt maradnak. Most kérem, vegyék ki a kártyákat a székekre szerelt fiókokból, és nyomják meg a sarkukat. Amint látják, a kártyák fölött ott lebeg az áruik holografikus képe. Amennyi árut hoznak magukkal annyi kártyát fognak kapni. Ezek mellé kapnak ugyanannyi üreset is, arra az esetre, hogy ha csere útján kapnak valamit, és azzal tovább üzletelnének. Ha nem, egyetlen nyomással zárolhatják azt, így az áru kikerül a további forgalomból. Most tegyék be a kártyákat a karfán található leolvasóba. A kártyán lévő adatok most bekerültek a piac rendszerébe, és eljutnak minden kereskedőhöz, akik folyamatosan szemmel tartják a beérkező adatforgalmat és jelentkeznek, ha érdeklődnek. Ha ez bekövetkezik, a kártyáik világítani fognak, és egy térképpel elvezetik magukat a megfelelő standhoz. Ott megmutatják egymásnak a kártyáikat, és megalkudnak a mértékről. Figyelem! A csere, súly és érték alapján történik. Mindkét félnek joga van emelni vagy csökkenteni a két értéket, ez esetben kompenzáció lép életbe, ami készpénzzel vagy más áru bevonásával történik. Cseréljenek ügyesen, minél többet. Most jön az utolsó mozzanat- a képen egy henger alakú torony jelent, meg amiből legalább száz volt, és falként vették körül piacot – ezek itt a mérlegtornyok. Itt zárul le az üzletkötés és a mérték ellenőrzése. Az árut és önöket a piac transzporter hálózata fogja helyszínre vinni. Közjegyző jelenlétében aláírják a cseretanúsítványt és az adózási papírokat, míg az árut a személyzet visszaviszi a hajóikra. Ennyi az egész! Most menjenek és kereskedjenek, és ha segítség kell, én a kártyákon is ott vagyok. Viszlát! Odakint hamar elnyelte őket a vásárlók forgataga. Mind mentek saját dolgukra. Jack kezében tartotta a kártyát, miközben a feleségének oda adta a többit, ami az magukkal hozott egyéb terméket jelzete, Egy csók után ők is szétváltak. Jack zsebre tett kézzel kószált, szemlélte a környezetet. Emberek idegen, fajok tucatjai, amint haladnak a tömeggel vagy a sátrak takarásában üzletelnek egymással, kezet ráznak és mindketten eltűnnek egy villanásban, majd nem sokkal később vissza is térnek. Voltak árusok, akik egy sikeres üzlet után kiálltak a pulthoz és valódi kofa módjára csalogatták a vevőket. Jack majdnem odalépett az egyik pulthoz, amikor kártyája fényleni kezdett, és a tetején egy térkép jelent meg. Eljött az idő. Futva érkezett a hatos gyűrű kettes szektorába oda is a 415-ös pulthoz. Egy szakállas férfi várt rá.
- Igor Fedakov! – nyújtott kezet.
- Jack Perkins - viszonozta ő.
- Nos, Jack, ha szabad tegeződnöm magam is gazdálkodó volnék egy távoli kolóniám viszonylag nagy gépparkkal. Úgy gondoltam, hogy frissítek az állományon, de nincs akkora keretem, hogy a legújabb modelleket vegyem meg. Az ön gépei egy kis felújítással pont megfelelnének számomra.
- Akkor jól választott. Mr. John őzei még ebben a században is aratnak. Én is csak a kapacitásuk és fogyasztásuk miatt váltam meg tőlük.
- Akkor lássuk az őzet. – Jack lerakta a kártyát a pultra, mire a kombájn holografikus képe megjelent az asztal fölött. Igor belenyúlt megforgatta, majd rábökött a motorra, mire a levegőben megjelentek a gép adatai. Hümmögve így szólt:
- Mennyi van belőle?
- Négy egész és egy, amit alkarészenként szétbontottam. A nagy része még megvan.
- Akkor most én jövök. – mondta Igor, miközben az asztalra tette a saját kártyáit. Az asztal fölött egy nagy kupac mag képe jelent meg. – Új alexandriai gabona. Nagy a hő és fény igénye ezért tipikusan a két csillaggal vagy egy erősebb naptípussal rendelkező világokon érzi jól magát. A termése bő, nem igényel túl sok műtrágyát vagy vegyszerezést. Ezt tudom ajánlani két kombájnért cserében.
- Van esetleg minta is? – Igor bólintott, majd egy kis kosarat rakott a pultra, amiben gabona magvak voltak. Jack közelebbről megszemlélte és megtapogatta őket, azonban sok elhalt szemet talált köztük.
- Ez egy kicsit megnehezíti a dolgot.
- Sajnos ez fajta gyengesége. A szállítást és a hirtelen környezetváltozást nehezen viseli.
- Mennyi veszteséggel számolhatok?
- 1-6 százalék, de ezt a mennyiséget üzlet kötés esetén ki pótlom Sufalla magvakkal.
- Ez is valami haszonnövény?
- Élő rovarriasztó s kifejlett példányai gyönyörű virágokat hajtanak. Én nem is használok odahaza rovarölő szereket.
- Azt hiszem megegyeztünk.
- Én is úgy hiszem. – Igor eltűnt a raktárban, majd egy tálcával tér vissza, amin egy üveg és két kis pohár volt.
- Ezzel fogjuk megpecsételni nem hivatalosan az üzletünket. Igazi hazai vodka egyenesen a Földről. – Koccintottak egymással majd felléptek a raktárban lévő fémplatóra és egy villanással később már az egyik mérlegtoronyban voltak. Egy körfolyosón álltak. Előttük egy híd szelte ketté az alant elterülő mélységet, és a híd mindkét oldalán egy gigantikus serpenyő lebegett. A híd közepén egy kör alakú részt volt a két serpenyő között egy kezelő pulttal. A közjegyző ott várt rájuk.
- Lépjennek közelebb kérem. A hitelesítés kezdetét veszi. Miután ez megtörtént, a közjegyző lenyomott egy gombot, mire egy villanás kíséretében a két serpenyő megtelt. Az egyik ott volt a kétféle magvak egyvelege, míg a másikon s két kombájn. A két serpenyő föl-le mozgott, amíg be nem állt az egyensúly. A közjegyző rájuk nézet:
- Két húsz tonnás gép cserél, gazdát 36 tonna, vetési gabonára és négy tonna Sufalla magra.
A mértékek egyensúlyban vannak. Áldásukat adják rá?
- Igen válaszolták egyszerre.
- Az árukat a hajójukra fogjuk, vinni, itt vannak a papírok. Először az egyezményt írják alá, utána pedig az adózási papírt. Az utóbbit saját lakhelyükön kell leadniuk a kormányzatuk számára, ahol lepecsételik őket, és a szükséges illetéket a nyereségre terhelik. A cserét ezennel lezártnak tekintem. Lehet, hogy még találkozunk. – Kezet fogtak egymással, majd a sugár Jack-et az egyik csomóponton tette ki. Még maradt három kártyája. Úgy döntött, hogy a másik két jó állapotban lévő gépet elcseréli egy másik gabonafajtára, ami édes alap ízéről volt híres. Módosította a kártyáján a kívánt terméket, s várt. Húsz perc múlva már egy távoli új kolóniára induló hajó kapitányával tárgyalt. Ez azonban nem ment zökkenőmentesen. A kapitány hiányolta a kombájnokból a tíz fokozatos antigravitáció szabályzót és Jack csak úgy tudta meggyőzni, hogy a kombájnok mellé felajánlott húsz fejőgépet is. Ugyan ezeket a barátainak szánta, de ez volt az üzlet ára. A vetőmag megvolt már, csak az ötödik, félig elbontott gépen kellet túladnia. Ha jobban belegondolt, a házban is volt néhány dolog, amit ki kellett cserélnie. Ismét módosított a kártya adatain, hogy felkeltse az alkatrész kereskedők figyelmét. Végül talált is egy Ichargyn kereskedőt, hogy azután két óra fárasztó alkudozáson essen át. Az-az ostoba hüllő minden apró részletbe belekötött, és mire hajlandó volt elfogadni a gépet némi hőt termelő zselé kíséretében, Jack is beszerzett néhány ősz hajszálat. Végül azonban ő is megkapta kívánt alkatrészeket, és bónuszként egy hatalmas Ichargyn vállon hordozható lőfegyvert is. Sejtette, hogy sokat fog szívni vele az engedélyeztetési procedúrában, de legalább lesz mivel seggbe lőni Cesarot. A többiekkel a hatos kapuban találkozott. Mindenki boldog volt, mert megkapta, amit akart, és Jack fegyveréhez külön gratuláltak. Együtt sétáltak az űrrepülőtér felé, ahol már várta őket az űrkomp. Odafönt egy külön meglepetés is várta őket. A germita technikusok térítésmentesen üzemképes állapotba hozták a hajót. Feleségével együtt belépett a vezérlő teremben és ott találta apósát, amint egy majdnem kétméteres pipát töm éppen. Felpillantott Jackre:
- Na, mit bámulsz?
- Mégsem bírtad ki pedig, hogy fogadkoztál néhány órával ezelőtt.
- És? Nekem is jár valami. Legalább megszabadulhattam attól a rusnya bottól, amit, az orvos iratot fel nekem. És ti sikerrel jártatok?
- Az áru a raktérben, úgyhogy igen. A mai nap sikeres volt.
- Nyugtával dicsérd a napot.
- Ezt, hogy érted?
- Mit gondolsz a nepperek, akiket magunk mögé utasítottunk majd szépen bele nyugszanak az egészbe?
- Mi mást tehetnének azon kívül, hogy erőszakkal feltartanak – apósa újra megadóan legyintett, míg Jack és felesége a képernyőn keresztül nézték az ugrást. Az út most se volt hosszú, de a túloldal az apósát igazolta. A nepperek felsorakoztak az bolygó felé vezető pálya síkon Cesaroval az élen, és néhányan még hajóra szerelt gyenge fegyvereiket is aktiválták.
- Minket hívnak – mondta Richard lemondóan. – Azt akarják, hogy tejeljünk nekik, vagy baj lesz.
- Törjünk át rajtuk. A mi hajónk nagyobb is erősebb! – javasolta Thompson, de lehurrogták.
- Ha megpróbálnánk, akkor még nagyobb bajba kerülnénk nem is beszélve, hogy a hajó se bírná sokáig. Ha le is jutnánk a bolygóra, akkor ott szállnának ránk.
- Akkor mit tegyünk, adjuk meg magunkat? –kérdezte Jack.
- Szép próbálkozás volt, és lehet, hogy értékelni fogják merészségünket, engedményt adnak, de nem úszhatjuk meg fizetés nélkül.
- S ha vész jelzést adnák le a közeli flotta bázisra?
- Az, miért lenne nekünk jó?
- Mert a nepperek ezt a hajót biztosan el fogják kobozni, amit biztosan nem akarsz. – apósa ideig gondolkodott, majd felállt és odalépett az egyik konzolhoz, kinyitotta, és kihúzta az alatta levő kapcsolótáblát majd egy lézerkulccsal megkereste a pajzs generátor tábláját és átírta az áramköröket.
- Richard hívd a bázist. - Richard leadta a hívást, s tíz perccel később egy örvény nyílt meg mellettük és egy könnyű cirkáló úszott ki belőle. Egy figyelmezető lövéssel elkergette a neppereket, majd őket hívta.
- Itt Oleg Stolham Kapitány beszél a tűzliliom fedélzetéről. Figyelmeztem önöket, hogy a hadsereg egyik hajóját használják illegálisan. Kérem, azonosítsák magukat! – Jack apósa válaszolt.
- Itt K. T Statham egykori navigátor beszél! Azonosító szám SPS:154845. A hajó eddig az én felügyeltem alatt volt és egy vészhelyzet miatt kellet használnom! Természetesen hajlandó vagyok visszaszolgáltatni.
- Nos Statham navigátor meghívom, magát a hajómra ahol mindent elmondhat. Utána, majd együtt döntünk az önök további sorsáról. – mondta Stolham kapitány mosolyogva.
- A többiek ártatlanok. Én ajánlottam fel nekik a hajót.
- Ne féljen, valószínűleg senki ellen nem indul eljárás. Tíz perc múlva várom magát- mondta miközben kilépett a vonalból. Jack oda lépett apósához.
- Biztos, hogy jól lesz ez így? Ne menjek veled?
- Te csak menj és vesd el végre, azt az átkozott gabonát. A nepperek miatt meg ne aggódj. Már feljelentettem őket tiltott forgalomkorlátozás miatt a Sheriffnél. A hadihajó jelenléte miatt úgysem fognak nagyon ugrálni. – a két férfi végül kezet fogott egymással a két felkelő nap fényében.