Életidomárok - 8. rész
Írta: Szoó Virág
Közzétéve 7 hónapja
Megtekintések száma: 227
LILLA: Rengetegen vélekednek így. És sajnos szinte mindenkinek van rossz tapasztalata olyan tanárral, aki valóban alkalmatlan. Aztán ebből gyárt sztereotípiát. Hacsak nincs valami erőteljes pozitív tanárélménye is.
FANNI: Ez elkeserítő.
ÉVA: Az.
SÁRI: A baj az, hogy én is látok olyat a gyerekem tanárai között, akinek nem lenne szabad a pályán lenni. Szóval van valóságalapja a negatív véleménynek.
Csengetnek
SZILVI: (bejön, az asztalára teszi a fénymásolatokat, hallgatja Fannit)
FANNI: Persze, hogy van! De ahhoz, hogy itt változás legyen, a tanárképzést kellene megváltoztatni! Amíg sokan csak azért mennek például tanítóképzőbe, mert nincs más ötletük, és az elhivatottak ugyanannyit kapnak, mint az antitanárok, addig egyre több lesz a negatív élmény. Amikor egyetemistaként, HÖKösként tagja voltam a tanárképzési bizottságnak, egyszer azt mertem mondani, hogy a pedagógia tanításának feltétele kellene, hogy legyen az iskolai tanítási tapasztalat. Egyesek lehurrogtak, hogy micsoda tudományos publikációk vannak azok háta mögött, akik itt tanítanak (noha gyereket közelről nem láttak), mások meg csak lesajnálóan mosolyogtak. Hát itt kezdődnek a bajok.
SZILVI: Meg ott, hogy mi itt hiába tudjuk, hogy hogyan lehetne jobban, korszerűbben, hatékonyabban csinálni, senki sem kíváncsi a véleményünkre.
FANNI: Amit mondtam neked: nekem ez szimpatikus a finn oktatási reformban. És most azért vagyunk kockásban, hogy megmutassuk, mi vagyunk többen! Nem azok, akik ma is palatáblával tanítanának! Mi, akik felelősséget vállalunk a saját munkánkért és a jövő iskolájáért is.
LILLA: Neked kellene ezt a mozgalmat vezetned!
FANNI: Nem biztos, hogy bírnám. Elszánt vagyok, de sajnos (vagy nem sajnos) érzékeny is. És azt hiszem, nem vagyok elég erős. De majd meglátjuk!
ZOLI: Na, én, azt hiszem, felmegyek.
SÁRI: Tényleg, Szilvi! Szóltál Károlyéknak?
SZILVI: Igen, jönnek. De várj, Zoli! Nem tudnál esetleg előtte itt csak rólunk egy képet csinálni? Csak a humánosokról. Pár perc, és jönnek a többiek is.
ZOLI: Oké, akkor megvárhatjuk őket. Hová akartok állni?
SZILVI: Szerintem ide, az ablak elé.
ZOLI: Az nem igazán jó, mert nagyon ellenfényesek lesztek. Szerintem itt az ajtó előtt lenne jó.
FANNI: Álljunk be most?
ÉVA: Várjuk meg a többieket, mert nem tudnak bejönni.
FANNI: Oké.
EMESE: (bejön, fáradtnak látszik) Van még süti?
ÉVA: Van még néhány szelet. Baj van?
EMESE: Csak fáradt vagyok. (sütit szel, eszik) Erre az órára megint háromféle anyagot kellett bevinnem. Elvileg nyelvvizsgára készül a csoport, de van kettő, akinek már megvan, és van három, akinek meg igazából esélye sincs, annyira le van maradva. Úgyhogy a vizsgakészülésen kívül keresnem kellett valami felsőfokú anyagot, és összeállítottam egy felzárkóztató feladatsort, annak az elejét csinálták a gyengébbek. Tegnap egész este ezen dolgoztam.
ÉVA: Akkor te tudod, mi a diffferenciált tanítás.
EMESE: Hát, azt tudom! De ha nem viszek be mindenkinek a szintjének megfelelő kihívást, akkor széttrollkodják az órámat.
SZILVI: És akkor nem értik egyesek, hogy miért beszélünk túlterheltségről.
EMESE: Hol leszünk?
SZILVI: A 120-asban, de először itt csinál egy képet Zoli csak rólunk.
EMESE: De jó!
FANNI: Ja! Csabi itt volt, és mondta, hogy valami óracsere ügyében szeretne beszélni veled.
EMESE: Ja, gondolom. Majd felhívom.
FANNI: Szerintem meg tudod beszélni vele személyesen, mert ő is jön a 120-asba.
EMESE: Akkor jó. (kezet szeretne mosni, észreveszi Sanyit) Jaj! Nem tudok kezet mosni?
SANYI: Hát, azt itt most nem.
SZILVI: Nézd a jó oldalát! Jönni fog a víz a csapból!
EMESE: Van még időm, hogy kimenjek a mosdóba?
SZILVI: Egy perc. De megvárunk a képpel, ne félj!
ZOLI: Szerintem úgy lesz jó, ha én felállok az asztalra, ha nem baj! Van valahol egy újságpapírotok?
LILLA: Ott van egy az asztalomon, vedd el nyugodtan!
ZOLI: (elveszi az újságot, leteríti az ajtótól legtávolabbi asztalra, felmászik, a gép beállításait próbálgatja) Innen jó lesz!
Csengetnek
LILLA: (összerázza az ölében lévő dolgozatokat, feláll, leteszi az asztalára a papírkupacot, ruhát igazít)
ÉVA: (még az asztalánál írogat)
kintről kamaszzsivaj hallatszik
ROBI: (bejön, meglátja Zolit) Jaj! Szia, Zoli! Célfotó készül? Időmegjelöléssel, hogy ki mikor jött le óra után?
SZILVI: (nevetve) Nem, dehogy! Csak Zoli csinál itt lenn egy képet rólunk, mielőtt felmegyünk. Remélem, hamar itt lesz mindenki! Van kedved rajta lenni? Ez csak nekünk készülne.
ROBI: Persze! Ilyen társaságban mindig öröm fényképezkedni!
EMESE: (bejön) Nem késtem le?
SZILVI: Nem. Még nincsenek itt a többiek.
EMESE: Ki hiányzik?
FANNI: Eszti,…
ESZTI: (bejön) Mi ez a zsúfoltság itt? (bemegy a belső tanáriba)
SÁRI: Készül egy kabinetfotó. Csak rólunk.
ESZTI: Az jó ötlet! (lepakol az asztalára) A 9. e-sek megint olyan punnyadtak voltak.
FANNI: Még csak első óra van, majd felébrednek!
Beszélgetni kezdenek, úgy, ahogy a külső tanáriban Lilla és Szilvi, enyhe alapzajt képezve.
KATA: (bejön, majdnem Sanyinak vágja véletlenül az ajtót) Ó, bocsánat! Nem ütöttelek meg? Ne haragudj, nem tudtam, hogy itt vagy!
SANYI: Nem történt semmi.
KATA: Megszereled a csapot? De jó! (észrevéve, hogy lassan mindenki a külső tanáriban gyülekezik) Mi készül itt?
SZILVI: Kabinetfotó. Csak magunknak. Robi is rajta lesz, remélem, Helga sem fogja kihúzni magát!
ESZTI: Majd én beszélek vele!
HELGA: (bejön) Mi van itt, gyerekek?
ESZTI: Van kedved egy csak minket, a kabinet tagjait megörökítő fotón rajta lenni?
HELGA: De én nem tüntetek!
ESZTI: Nem is kell! Ez csak nekünk lesz. Ha már lejött a Zoli, a többiek megkérték!!
FANNI: Gyerekek! Szerintem álljunk be, mert a többiek várnak ránk a 120-asban!
Egyre nagyobb a zsivaj. Mindenki odaáll az ajtó elé, próbálnak elhelyezkedni.
SZILVI: Jók leszünk így, Zoli?
ZOLI: Nagyjából.
GERDA: (bejön) Jaj! Mi van itt?
LILLA: Csak állj meg! Fotó készül!
ZOLI: Mosolyogjatok! (kattint) Még csinálok!
SANYI: (eddig dolgozott, csak most áll fel, és félreáll)
FANNI: Gyere, Sanyi! Állj be te is! A csap végremegszerelője!
Sanyi is beáll a szélére, megdermednek, kattintás
Függöny