Elengedlek...
Írta: Kozákné Mária
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 156
Elengedlek…
ősz közeleg
pocsolyába hullnak fáradt
barnába öltözött levelek
keresztúthoz érnek
a semmit mondó napok
por takar léptet – fáradok
ősz közeleg
pőrére vetkeznek az álmok
egyedül maradtam – fázom
takaróm száraz avar
szél simítja arcom
a hajnal sem talál - fázom
ősz közeleg
tenyeremből hullik a fáj
utam már vége felé jár
lehullik álarcom akár falevél
folyóvíz lesz menedék
az elmúlás nyomomba ér.
…elengedlek
a játék most véget ér
emléket takar zöld penész
ha visszanézel – velem félsz