Elengedem
(Szabó Lőrinc: Semmiért egészen c. versére)
Hogy legyél
velem,
mert én
már két tüdővel
lélegzem;
hogy
amikor ez a könny
itt kicsordul,
a te
szép ívű álladon
perzseljen;
hogy minden hibámért
egészen,
benned
egy álló világ őrjöngve
égjen;
hogy kétrét görnyedve,
csúszva-
mászva kérjed,
hogy
nem így, s
nem ez,
de mindened
és végleg
csakis
enyém legyen.
Hogy végül
e nagy szenvedésben
enyhed
csak
a szó legyen,
mely
ma éppen
oly önző
és véghetetlen,
mint te magad
voltál,
aki
engem,
és csakis engem
akart
magának.
Így legyen!
S akkor,
majd talán
én is
elengedem,
hogy
az az Úristen
egykor
nekem rendelt.