Írta: Kelebi Kiss István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 236
Elcsillapul
nem indulok és nem térek vissza
maga az utazás vagyok
legnagyobb távolság
egyetlen pont között kifeszítve
sorsomban járok
és járnak mások történései
ám mind gyakrabban késik a tavasz
néha tél ugrik a nyárba
ettől sistereg majd elcsillapul
mégis a nyugalom veri szét a tájat
felejtés költözik az emlékezésbe
kitapétázza napról napra
otthonosabban mozog
apránként belakja
unalmában hétköznapokat hajtogat
címzés nélküli borítékba teszi
és kicsúsztatja a küszöb alatt
(Komódversek---Pessoa-komód)