Éjszakai vonatozás

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 333

Éjszaka hullt rám, s felébredt vágyam,
Forralta vérem, békén nem hagyott.
Indulnom kellett; megvetett ágyam
Kitárt testével nőért zokogott.

Éjjeli lepkék rajongtak körbe,
Szőkék, vörösek, barnák, feketék,
Bűnrandák voltak, lábuk is görbe,
Fáradt arcukon több kiló festék.

Végül egy kies, csendes szobában
Reád találtam, s hazavittelek;
Tested örömmel fogadta ágyam,
Gyönyörű voltál, puha és meleg.

Csupacsáb csípőd bozótdeltája
Vénuszdombkút volt, kincse Szent Kehely,
Ujjbegyem indult kutatására,
Nyomában ébredt kéjkeltő delej.

Vinnyogó örömmel nyugtáztad sorsod,
Kardom meglelte méltó hüvelyét,
Expresszvonat jött s elszorult torkod,
Tüzelt az alagút, éreztem hevét.

Nagy utazás volt, adtam és kaptam.
Katalin voltál, akárcsak anyám.
S elmémbe villant: tán így fogantam
Azon az édes nyári éjszakán.