Írta: Lajtos Nóra
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 439
Éjszakai műszak
Pontban hétkor osztályátadás.
Tolom a zörgő kocsit, melyről
az esti gyógyszereket osztom.
Megvárom, amíg mindenki
egyesével lenyeli, ez az utasítás,
szigorúan ellenőrizni kell a
betegeket. Van, aki megtagadja
a gyógyszerbevételt, én nem
tudom helyette lenyelni, zörgök
tovább kórteremről kórteremre.
A kezelőben ketten vagyunk,
a lázlapokat nézzük, egész
éjjel körmölünk, egy nagy füzetbe
írjuk, ki mit csinál az este folyamán.
Óránként végigjárom a kórtermeket,
majdnem mindenki alszik, aki nem,
az nem is fog, hiába kérem szépen.
Ötkor elindulunk a tiszta ágyneműs
kocsival. Az egyes kórteremben kezdve
felkapcsoljuk a villanyt. Mindenki alszik,
de ébresztő van, mosdás, zuhanyzás.
Amíg az egyikőnk kicsomózza a lepedő
négy sarkát, majd újat terít fel helyette,
azt szintén becsomózza, addig a másikónk
lecsutakolja a néniket, megszappanozza
a hátukat, megmossa a hajukat. Tiszta
hálóinget adunk rájuk, felrázzuk a párnájukat,
akit kell, bepelenkázok. Kiszellőztetem a
húgyszagot. Mire végzünk az ágyneműcserékkel
és a fürdetésekkel, megvirrad. Hétkor pontban
osztályátadás. Hazaérek, a gyerek már elment
a suliba. Én átöltözöm, lehet, hogy ásítozom, de
nem megy még az alvás. Odarakok egy adag
mosnivalót. Reggeli kávémat szürcsölgetem.
Majd rám tör az álmosság. Még kiteregetek.
Tavasz van. Délben ébredek, rántást készítek,
ebédet viszek az anyámnak. Kiültetem a szoba-
vécére. Megfürdetem. Egy szék van beállítva
a zuhanykabinba, arra ültetem, úgy szivacsozom
a hátát, hónalját, nyakát, combját. Dalmával mosom
a haját. csak azt szereti. Visszafektetem az ágyba.
Bepelenkázom. a biztonság kedvéért. Tejeskávét
készítek. Fonott kalács az élete. Azt eszi vaj nélkül.
Mint aki még nem reggelizett. Aztán jön a rántott
leves. Megmelegítem a rezsón. Megetetem.
Elköszönök. Vár az esti műszak. Már várnak az anyáim.