Éjszakai járat

Írta: Haász Irén


Közzétéve 8 hónapja

Megtekintések száma: 160



Éjszakai járat

…nem félni már,
csak eltűnődni,
széthullt bizalmat egybeszőni,
csak rakosgatni össze újra
riadtan
jog hitébe bújva,
illesztgetni, mint
tört cserepet
a megállóban igyekezett
a busz sofőrje,
aki látta
felszálláskor a kosarába
simulni a kék mázas kancsót.
A darabkák
nagy része megvolt,
de csőstül szakadt rá a mennybolt
az asszonyra, kit
gyúrt kopaszok
eltorlaszolva hátsó ajtót
előbb lökdöstek,
majd míg sírva
kérlelte őket hagynák békén –
lelkét, s kancsóját összetörve
kirabolták
durván röhögve.

Penge is villant!

Esti járat…
Utas alig, az is beszárad
saját kis magány-gubójába,
strucc módján
feszeng ültében mindahány.
Fülek és szemek tágra zárva…
Le is pattantak,
nyomban, amint
megállóban az ajtó kinyílt…
A kopaszok is elinaltak,
és tükrében a buszsofőr
észlelte a megroskadt nőt,
kosarát is,
ami kidőlt

és tört cserepek halmazát…

De vér, az nem folyt legalább…