Éjjeli lámpás

Írta: Lajtos Nóra

---

Közzétéve 10 hónapja

Megtekintések száma: 346

---

---

Éjjeli lámpás
Both Balázsnak

Ha látogatód jön, ne kapcsolj lámpát.
Sötétben ereszd be, s ne kérdezd, miért jött.
A Gecsemáné kertben, az üres ég alatt járt,
s most hozzád tért be a fentről leköltözött.

Nem szállást kért, sem ételt, sem italt,
csupán látni szerette volna gondjaid.
Anyád holtra fagyott testét miként viseled…
Emlék-katakombák lettek-e mára halottjaid?

Árnyéktalan pillanatok ölelték fel az éjszakát:
a kedves aludt, Ábel aludt, Vanda aludt, mind aludtak.
Kakasszó sem hallatszott, levágta tegnap a szomszéd…
Csak hallgattad Isten csöndjét, mint romfalon virágmag.

S akkor ő felállt, íróasztalodhoz lépett, kezébe vette a tollad,
majd befejezte a versed, melyen dolgoztál kialvatlan…
Azzal elhagyta a házad, nem nézett vissza, csak ellépkedett,
a tollad nem adta vissza, gondolta: hátha nem marad kimondatlan.