Írta: Szentjánosi Csaba
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 380
Éji randevú
Nem látom, csak hallom
ahogy vetkőzöl, itt az éjszaka,
ahogy mellém fekszel, veled
jött a békesség haza.
Úgy tartalak, ahogy
harisnyádat a székek,
hallgatnak tárgyaink,
a csönddel egymáshoz érnek.
Olyan szép vagy, vagy
a szépség vagy Te,
fölszaladok felsőbb tudatomra,
mint lépcső az emeletre.
Az árnyékok: kis cicák, néha
fénymancsuk villan,
keressük Istent...pedig
mindenben itt van.
Lassan megfogom kezedet,
mint halász a partot,
vonalak hálóiban a lapról, kihúztam
ezt a verset...idáig tartott.