Egy télikabát mai architektúrája
Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 217
EGY TÉLIKABÁT MAI ARCHITEKTÚRÁJA
Semmi sem változik,
azaz minden,
ha kicsit elmozdulsz,
ha más szemszögből,
új télikabátból nézel szét.
Mondjuk volt egy jó barátod,
olyan, aki bizonyitottan jó volt
és bizonyitottan barátod -
s most körbekattogod
a szabályosan bejelölt 360 fokot
többször is, hogy elhidd:
már nincs –
kiesett valahol,
valamelyik rostaszemen,
simán elhányódott,
mint leszakadt, fényes gomb
a régi nagykabátról
s te ott maradtál
a hátrahagyott űrben,
mint koszos közvécében,
melynek falára valaki
piros festékkel nemiszervet mázolt.
Vagy mást mondok:
legutóbb volt egy gyermeked,
holtbiztosan szeretett
s te meghaltál volna érte -
aztán nyomtalan felszivódott,
kiesett abból a bizonyos látószögből,
vért hörgő szived mágneses zónájából
végkép megszökött,
nagykabátot váltott,
(talán arcot is)
más lett hátravetett pillantása,
más lelkének ikerpárja
s a távolság azóta csak nőtt,
mint üres szinpadra eső árnyék -
mögötte, a súlyos szinfalak takarásában
maradt a LECKE,
melyet egyre csak olvasol,
biflázol, de nem megy a fejedbe.
Nyugalom: nem te vagy az első,
akiből kiloptak lényeges ásványokat
s most csak kattog
fokról fokra maga körül,
nem találja borsónyi bolygóját
az egyre hatalmasabbra nyiló
evilág szájában,
nem ismeri meg egyszál-önmagát
a régi nagykabát nélkül -
csak a SEMMIT markolja,
mely nem lehet szép,
se békés, se lágy,
csak a bezsaluzott ablak mögött
penészlő hiány.