Egy fiú mondta
Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 215
Egy fiú mondta
csak úgy mellesleg, talán mert szokatlan hév ragadta el,
hogy „jaj, ma már nem olyan belédharapós, nem perzsel,
nincsenek gyomrodban repdeső pillangók,
vagy olyan, hogy órákig vársz az Ő-re
szakadó, őszi esőben
mondjuk virágcsokorral egy lámpavas tövében –
most szimplán csak elmegy veled egy éjszakára,
ebédszünetben pár percre, a hátulsó ülésre,
vagy két cigaretta közt a büfé vécéjében
s mire megtudnád, mi is van köztetek,
csönget, hogy már aznap ejtett,
egy másik ismeretlenért–
soha nem teszel valamit valamiért,
csak adod tested unalomból,
mint rongyot, egyszeri használatra
és el is veszed a magadét,
mert felkinálták, éppen a semmiért –
AZT a szót pedig senkinek sem mondod,
mert régen tudod, hogy ma mindenki falaz
s aztán tény, hogy nem is lenne igaz„ -
szóval ilyeneket mondott a fiú
s aztán szenvtelen arccal elment,
mint ki csak látogató volt
saját életében.
Én ott maradtam, szürke gubanc a kanapén,
akárha villámütötten
s lehúnyt szemhéjam mögött
felém indult kezed –
akkor értettem meg
először e nyomorult életben :
mily nagyon szeretett általad az isten.