Égi vándorok
Írta: Cserni András
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 137
Égi vándorok
A kékség most patyolat. Égszínű lég
– kezet kézbe szorít kezdet és vég.
A horizont távol. A fény közel.
Fűszálak szénává száradnak el.
Magas – itt. Mély – ott.
A virágokra pillangó szállott.
Folt. De nem koszos: fehér.
Pont. Gomoly. Ütőér.
És dagad: teret hódít,
képzeletet ragadva elbódít.
Ez a cirrus. A legkisebb felhő.
Picinyke, gyönge vagy és eget rengető.
Vándorolni kezd (átalakul).
Égi bárány lesz. Álmatlanul
és örökké béget némán,
míg bukdácsolva bolyong nyája nyomán.
Ha rájuk talál, összekapaszkodnak.
Ellenállsz a megkötött kapocsnak?
Felhők rétege – rétegfelhők.
Sokasodnak. Ők
az új Dzsingisz kán: hódító sereg;
millió pislogó, tétova gyerek.
Futnak. Fehér az ég. Céljuk?
El ne nyeljen egy fekete lyuk…
A fény hanyatlik. A réteg szürkül.
A földre Nimbostratus árnyéka ül.
Sziszegő szava a szél. Hideg.
Érzi szándékát minden szál ideg.
Habos alak. Talán trónon…
Örökre hallgasson, vagy most szóljon!
És kitör a vihar.
Cikáz. Dörög. Zubog. Kavar.
Áldás és átok hull. Nyirkos, hűvös, sötét.
Beborít egy testet – megtépte a sörét.
Tajtékzik, tombol. Teszi a dolgát.
Megtelt a tározó; ereszt a gát.
Csendesül. Ereje fogy.
Sóhajt. Koldul. Térdre rogy.
Csavargó volt: körforgásban
táncolta keringőjét víz-gőz-jéggé váltan,
szó nélkül. Most megpihen.
A hős előtt fejet hajt a Minden.
A szürkeség. Sötétül az ég
– lassú léptekkel poroszkál a vég.
Horizont, fény… A falon túl.
Ideát égiháború dúl.
Mély – itt. Magas – ott.
Néma a táj, akár egy halott.
2023. 05. 29.