Doboztól a sírig
Írta: Nagy Gábor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 310
Doboztól a sírig
Ebédszünet volt a gyárban. Lali elővette a hűtőből az ételes dobozkáját, és leült a kedvenc asztalához, a munkatársai közé. Azok rögtön elhallgattak, és tátott szájjal bámultak az ételes doboz tartalmára, mintha az a szemük előtt kezdett el volna el dzsiggelni. Pedig csak vegyes saláta volt némi főtt tojással és rozskenyérrel. Pont ez volt, ami a munkatársait megdöbbentette, hisz egészen idáig nem ilyesféle dolgokat evett. Jöttek a vicces beszólások, melyekre hősünk mélabús pillantással válaszolt, s nagy sóhajtással kezdett bele történetébe.
Az egész hetekkel ezelőtt kezdődött, amikor is otthon belenézett a széles fürdőszobai tükörbe. Az egykori daliás, sportos Rómeóból mára löttyedt vízilóbika lett. A mérlegre már, rá sem mert állni attól való félelmében, hogy az esetleg kisbuszként azonosítja. Hosszasan bámulta a lehangoló látványt, és bánatosan felsóhajtott. Ez mind a volt felesége bűne volt. Állandóan finom ételekkel és tettetett szerelemmel tömte őt, miközben lassan felélte a férfi megtakarításait, összes vagyonát, és amikor a pénz elfogyott, egyszerűen lelépett. Lali fújt egy nagyot, és a tükörbe nézve úgy határozott, hogy visszaszerzi régi önmagát. De ahogy ez nála lenni szokott: a lendület hamar elfogyott. A szekrényeket vizslatta súlyzóit keresvén, de csak a tv-TV újságot találta meg, ami el is gáncsolta az önmegújításra irányuló kísérletet: a mai estét a meccsnézésnek szenteli. Lali lelkesen rohant ki a konyhába némi harapnivalóért, de szembesülve a hűtő ürességével, pizzát rendelt.
–- Meghoztam a rendelését – mondta köszönés nélkül a futár, és sorolta a tételeket: - eEgy hentes kedvence, egy hetedhét világ, sonka mennyország extra sajttal, egy pecsenye korong, no meg három üdítő. Ezt mind egyedül fogja elfogyasztani? – kérdezte udvariasan.
–- Lát még valakit rajtam kívül a lakásban? –- kérdezett vissza Lali morogva.
–- Oké, bocs a kérdésért! De ha érdekli, készítünk vegán pizzát, és a salátákban is topon vagyunk. Az egészség is lehet finom.
–- Kell a fenének a vegán pizzájuk! A salátát pedig kínálja a szomszéd nyulainak! – mondta, miközben átnyújtotta a pénzt.
–- Oké! Viszlát, a legközelebbi találkozásunkig! – mondta a futár, és vigyorogva távozott.
–- Hogyne. Mindig maguktól rendelek – zárta le a Lali a társalgást, bár egyáltalán nem tetszett neki a futár mosolya.
Napokkal később kellemetlen tünetekkel szembesült. Izzadt, nehezen lélegzett, és nehéznek érezte magát. Még a buszt sem tudta utolérni, ami imént hagyta el a megállót, és lassan poroszkált a csúcsforgalomban. Lali végül megállt pihegni, s végignézett magán. A tünetek egyértelműek voltak, de ő a „Nincs semmi bajom, csak egy kissé kimerültem!” szöveggel áltatta magát. Végül a gyárban a műszakvezető fülön csípte őt, és elzavarta az orvosi rendelőbe. Ott tudta meg, hogy új doktor vette át a praxist, aminek ő nagyon örült, mivel a régit rühellte. Az ürge a fiatalos hatvanasok közé tartozott, és a „kövérviccek” kiapadhatatlan forrása volt, aminek végül mindig Lali itta meg a levét. Bejelentkezett a pultnál, leadta a kártyáját, épp leült, amikor a nővérke szólította.
–- Lencés úr, kérem, fáradjon be! A doktor úr mindjárt jön! – Belépett a rendelőbe, leült és várt. Nyílt az oldalajtó, és belépett az új orvos, mire Lali döbbenetében majdnem lezuhant a székről. A pizza futár volt az, de a motoros ruháját most fehér köpenyre és fonendoszkópra cserélte.
–- Üdvözlöm, Lencés úr! Mondtam, hogy még látjuk egymást.
–- Maga mit keres itt?
–- Én vagyok az új háziorvos – válaszolta a doki, mire Lali elvigyorodott.
–- Ez biztos az az átverős tv-TV műsor. – Felállt a székről, és a sarokban lévő biztonsági kamera felé fordult: S- szia, anyu! –- mondta integetve.
–- Biztosíthatom, hogy ez nem átverés. Ha nem hisz nekem, nézze meg a névjegyemet!. – Lali így tett, de még így is voltak kétségei.
–- Egy ilyen okos fazon, mint maga, mégis miért gürcöl futárként?
–- Kezdő orvosként nem vagyok éppen túlfizetve, és valószínűleg akkor sem leszek, ha már befutottam. – Elővett egy bohócot ábrázoló képet. – Nézze meg jól! Ez itt a bátyám. Hosszú évekig volt tanár, míg végül a kormány bohócot csinált belőle potom pénzért. Tavaly végül felmondott, és elszegődött egy cirkuszba. Legalább így mosolyt csal mások arcára. -
Erre Lali is elvigyorodott, de az hamar az arcára is fagyott, amikor meglátta az orvos jeges pillantását.
–- Mondja csak, mi a panasza! – S ezzel kezdetét vette a vizsgálat. Az orvos végigcsinálta az ilyenkor szokásos procedúrát, majd beutalta Lalit további vizsgálatokra az épületen belül. Mikor visszatért az orvoshoz, az már az eredményeket elemezte.
–- Kedves Lali! Az eredmények nem túlzottan biíztatóak. Ön túlsúlyos, nyilván nem táplálkozik megfelelően, s mindez a szívére is kihat. – Ezután az orvos folytatta beszámolóját, amit a patológián készített képekkel támasztott alá.
Rezzenéstelen arccal ecsetelte Lali ereinek és szívének nyomorúságos mindennapjait egészen a közelgő végig. Végül jéghidegen elvigyorodott, amit kék szemei még félelmetesebbé tettek. Ellátta őt táplálkozási tanácsokkal.
–- Le kell adnia legalább 50 kg- –t. Ez egy nehéz küzdelem lesz, de együtt végigcsináljuk. Az asszisztens majd értesíti önt az ellenőrző vizsgálat napjáról.
További szép napot!
–- Köszönöm, öÖnnek is! – motyogta Lali, majd falfehér arccal hagyta el a rendelőt. Alaposan ráijesztettek. Napokig hűen követte az orvos utasításait, de hamarosan elhanyagolta a diétát és a testmozgást. Aztán meghalt egy régi ismerőse, a Tóni. A temetés annak rendje- módja szerint zajlott le. Sírtak a családtagok, és a pap szép beszédet tartott, majd mindenki lerótta a kegyeletét a sírnál. Lali utolsóként lépett oda, és épp távozni készült, amikor egy ismerős hang szólalt meg mellette.
–- Jó ember volt. Az egyik kedvenc páciensem.
–- Tessék? – kérdezte döbbenten Lali, visszafordulva a hang irányába. Az orvos volt, aki most fekete öltönyben, és ásóval a kezében állt előtte.
–- Kár, hogy nem hallgatott rám! – mondta, miközben megkezdte a sír betemetését.
–- Maga meg…! - sápadt el Lali, s tátogva az orvosra mutatott.
–- Mondtam már, hogy nem vagyok eléggé megfizetve – válaszolta az, s Lalira mosolygott: - Holnap várom öÖnt a rendelőbe, ellenőrzésre. – Lali sarkon fordult, és üvöltve rohanni kezdett, majd megállt, hogy kifújja magát, aztán ismét rohant. …
–- Szóval ez a sztori, srácok! – mondta Lali a rozskenyeret majszolva. – Azóta én mindent megteszek, hogy jobb kondiban legyek. Nem a haláltól félek, hanem attól, hogy ott fog a hantom felett állni azzal az „én előre megmondtam” vigyorral a képén. – Gyula végül meglapogatta a vállát.
–- Egyet se félj, Lali! Mi itt vagyunk és támogatunk téged, és biztos az
üzemorvos is segíteni fog. Hogy is hívják? ,N nem jut eszembe a neve, viszont a kék szemeitől kiver a víz.