Denise Levertov: Csak egyszer
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 127
Denis Levertov: Csak egyszer
Mindarról, mert
láng és dal volt, és megadta nekünk
örömöt, amiről úgy gondoltuk, majd újra csináljuk,
újra meglátogatjuk,
kiderült, hogy ami volt, annyi volt,
csak egyszer volt; hogy egyetlen hívás
sem indított el sorozatot,
ismétlődést: a csoda
megtörtént életünkben, történeteink
nem zord hiányáról szólnak: de ne
számítsunk arra, hogy visszatér. Akármi több is
lesz még,
épp oly egyedi lesz, mint amilyen egyediek azok voltak.
Próbáld
a következő dalt
saját testében elfogadni – lángglóriaként, oly teljesen
jelenlévőként, hogy „most vagy soha”
Only once
All which, because it was
flame and song and granted us
joy, we thought we'd do, be, revisit,
turns out to have been what it was
that once, only; every invitation
did not begin
a series, a build-up: the marvelous
did happen in our lives, our stories
are not drab with its absence: but don't
expect to return for more. Whatever more
there will be will be
unique as those were unique. Try
to acknowledge the next
song in its body -- halo of flames as utterly
present, as now or never
A vers Denise Levertov: This Great Unknowing: The Last Poems című kötetében jelent meg.
a fordítás első közlés