Délibáb-lét
Írta: Sulyok Csaba
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 211
Délibáb-lét
A tudomásulnemveszem gyógyírját
a nemzedéki magány mormolja,
nem tudunk egymásról, a közös
vágyakról, hogy kik vagyunk
(záró)jelentések mesélik el.
Magukra hagyott évtizedek
hologram-ábrándjai között
átlép rajtunk az idő, megannyi
tudathasadásból üszkös
megbánás bűze száll föl.
Ezerszer megvalljuk közös vétkeinket,
eltékozlunk minden felszabadulást,
az elkopott ígéret, hogy apáink álmait
megváltjuk, koporsóink vánkosa lett.
Arcunk szilánkjait a megalkuvás
emlékképeitől rablom vissza,
és kérdezem újra, mit képzelünk?
Talán vízióinktól testet ölt
a délibáb, lépni kell, hogy létünk
ne maradjon illat nélküli szóvirág!