Írta: Megyesi Nagy Imre
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 509
December huszonhárom
Ballagok.
A sötétben
tétova árnyak
lepketánca,
megannyi,
apró sóhaj
kereng
az esti széllel;
és
magam is
sodródok
egészen.
Apró emlékek
cibálnak:
a
„ki tudja, hol”,
„a miért”,
és a
„mikor”
föl-
fölcsapó rőzselángok
kis, ostoba,
maró
tüzében.
Fáj.
Megállok.
Fölöttem az Ég.
Hatalmas,
sűrű, fekete bársony.
December huszonhárom,
holnap
Karácsony.