D. K. Chesteron: A szamár

D. K. Chesteron: A szamár

A hal repült, és azt erdő járt,
a füge tövisen nőtt,
egy pillanatban a Hold is vérzett
a születésem előtt.
Őrült sírás, fejem,
fülem, akár egy szárny,
mintha a léttel űzne tréfát
egy ördögi árny.
A Föld szakadt kitagadottja,
az ősi rosszakarat
éheztet, korbácsol és gúnyol engem?
Ostobán tartom titkomat.
Mert hülyék! Volt egy pillanatom:
édes, vad, órányi büszkeség,
tömeg kiabálása szállt fülembe,
és lábam alá pálmalevél.

(Olvasható volt a facebookon)

The donkey

When fishes flew and forests walked
And figs grew upon thorn,
Some moment when the moon was blood
Then surely I was born.
With monstrous head and sickening cry
And ears like errant wings,
The devil’s walking parody
On all four-footed things.
The tattered outlaw ofg the earth,
Of ancient crooked will;
Starve, scourge, deride me: I am dumb,
I keep my secret still.
Fools! I also had my hour;

One far fierce hour and sweet:
There was a shout about my ears,
And palms before my feet.