Csöndbe zárul
Írta: Verebi Éva
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 301
Csöndbe zárul
Az élet kegyetlenül, és szépen is
széttép, aztán összerak, fagyba
fullaszt a beszakadt jég alatt,
s elrejt kristálygömbök közé,
gleccserekbe dermedt porszem
milliókkal, zaklatott emlékképeken.
Porhüvelynyi súly úszik el velem.
Könyöklöm a kifakult semmiben,
lehull fáradt kezemből egy vöröslő,
soha még nem szólt, élhetne rózsa,
kiserkent vér cseppen földi valómra,
és benne lélegzik minden jövőm, földi,
s égi múltam kitárva, szemérmetlen vall,
kihez volt közöm, és kik, akik kizártak,
holt anyám s apám, ki elsőnek eszembe jutsz,
s talán ti, többiek, akik csak bennem
hagytatok hiányt, létszükségnyi,
szoros ölelést vittetek nyomtalanul.
első közlés