Csodára várva
Írta: Haász Irén
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 140
Csodára várva
Te tőlem várod,
és én tőled,
már ketten nem jutunk semmire.
Az idő megy,
de semmi sincs,
csak süllyedünk a semmibe.
Csodára várunk, galambot, sültet,
hogy tátott szájunkba behull.
Milyen kertész, aki betonba ültet,
nem zsíros talajhoz nyúl?
Várom, hogy halljad,
várod, hogy halljam,
de mind a kettőnk füle süket.
Ebben a lármás
földi viharban
egymást már senki nem érti meg.
Érdek-kerítés utunkba fülled,
mikutyánk kölyke ugat vadul.
Milyen kertész, aki betonba ültet,
nem zsíros talajhoz nyúl?