Írta: Haász Irén
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 304
Kívánhatsz bármit, súgta anyám,
ha nyárvég-estek mély bársonyán
égi kampókról leszakasztott
ezüstös szikrák fénye karcolt
vonalakat a föld felé.
Kívánhatsz bármit, és teljesül! –
ez az ígéret hajtott belül,
anyámnak hite, kit nem vert le
két világégés kínkeserve,
s nem ültetett kételyt belé.
Hullongó fények üzenete
vándorrá érlelt, űzve egyre,
míg az életen átbolyongtam,
hogy vágyaimat gúzsba fonjam,
vagy világvégre kövessem.
Anyám már égből suttog lágyan,
szerény, szelíd lett kevés vágyam,
s tudom, hogy egy csillag sem isten,
hogy álmokat beteljesítsen,
vagy valósággá növesszen.
Mégis felnézek minden nyáron
az augusztusi égre, s várom
a hullócsillag ívelését,
s hallom a gyermek szívverését,
ki sóvárogva álmodoz.