Csillagszonett

Írta: Hepp Béla


Közzétéve 4 hónapja

Megtekintések száma: 609



Csillagszonett

Úgy irigylem azt a kósza csillagot,
aki a végtelenből éjről éjre
fényedből ragyogni lángot lophatott.
Kacsintva gúnyos messzeségből néz le

ezer közül az egy, s ha megtaláltam,
szépen kérem, ma végre én lehessek  
helyette ott a bársony éjszakában,
hogy álmaidba csendesen belessek.

Csillag, engedd meg, kérlek; Kedvesemnek
éjjel hadd üljek én az ablakába,
látni csak, akit ezüstöd átkarolt,

egy égitest ily izzón nem szerethet,
hadd nézzem Őt, míg tart az éj varázsa,
és hajnalom a fényben fel nem old…