Csillagfutás (regényrészlet)
Írta: Nagy Gábor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 308
Csillagfutás (regényrészlet)
Egy új nap köszöntött Al-hasmir városára és fényével beragyogta a felhőkarcolókat a távoli városközpontban. Azonban hamarosan vetélytársa akadt egy ifjú személyében, aki légpárnás járművével az ipartelepre tartott. Ő volt Johny az üstökös, a hatszoros űrfutó világbajnok, akinek lába elé tucatjával omlanak a csajok és dúskál a pénzben. Az üstökös most arra készült, hogy egy magasabb szintre lépjen. Ehhez először egy új versenygépet kellett szereznie és azt is tudta, hogy hol fogja megszerezni. Kövér Louie légi autó bazárja az ipartelep szélén épült fel egy átlátszó kupola alatt. A légpárnás járművet parkolóba hagyta majd bement a kupola alá. A recepción kellemes hűvös fogadta. Csengetett mire az irodából egy vékony szemüveges fickó lépett ki.
- Üdvözlöm, uram miben állhatok rendelkezésére? – ekkor Johny a pultra könyökölt.
- Nem vagyok ismerős önnek? – az eladó egy ideig tátott szájjal gondolkozott, majd mosolyogva így szólt:
- Tudom ki maga! Johny az Üstökös!
- Úgy ám!
- Kövessen, engem kérem – mondta az eladó miközben átkísérte őt a harmadik bemutató terembe ahol a luxus járművek, voltak kiállítva.
- Ezek falnál új modellek nem régem jöttek le a futó szalagról. Full extrás felszereltség, légi és felszíni üzemmód. Az ára tízmillió Credit, de önnek olcsóbban is oda adhatom, a cég ajándéka. – mondta miközben szembe fordult Johnyval mire az ásított egyet és így szólt:
- Szépnek szép, de én most munka ügyben jöttem.
- Ó elnézést kérek, erre, parancsoljon – átmentek az első bemutató terembe, ami sokall nagyobb volt, mint a harmadik. Itt verseny járművek és alkatrészek voltak kiállítva, hivatalos versenyzők és minden olyan személy számára, akiknek elég vastag volt hozzá a Credit kártyája.
- Pontosan mit szeretne? Új járművet, alkatrészeket vagy esetleg egy donor járművet későbbi szerelési és kísérleti munkálatokhoz?
- Egy igazi ínyencségre vágyok, amiből csak egy van.
- Akkor menjünk vissza a luxus pavilonba? – Johny válasz helyett elindult a terem hátsó részéhez egy kétszárnyú ajtóhoz, ami a bemutató termek által közrefogott műhelybe vezetett.
- Várjon, uram oda még maga sem mehet be! - Johny nem hallgatott rá, hanem belökte az ajtót. Odabent olaj szag és szerszámok csattogása fogadta. Nem törődve a rászegeződő tekintetekkel a műhely sarkába ment ahol egy leponyvázott jármű volt elhelyezve. Lerántotta ponyvát és alatta feltűnt egy kecses hosszú űrjármű sziluettje. A járművet karmazsin hercegnek hívták, ami illet is rá. A műhely lámpái megcsillantak az acélos karmazsin színű burkolaton. Ekkor ért oda hozzá az eladó.
- Mondja maga süket? Ide nem léphet be csak úgy! – ekkor Johny szembe fordult vele.
- Ezt meg venném. Mennyibe kerül?
- Maga most viccel? Ez jármű nem eladó!
- Meg ismétlem a kérdést mennyibe kerül? Húszmillió Credit, hatvan vagy esetleg több százmillió? Meg tudom adni az árát
- Nem érti? Nem eladó!
- Úgy látszik, elfelejti, hogy kivel beszél!
- Én viszont pontosan tudom! – szólalt meg öblös a hátuk mögött – te egy nyálas szájú tejbe tök, vagy aki azt hiszi magáról, hogy vagyona van és híres ezért övé a világ. – ekkor Kövér Louie olajfoltos szerelő ruhába elébük lépett és karba tett kézzel így folytatta.
- Ha nem tűnt volna föl öcsi ez egy lezárt terület ahova csak az alkalmazottak léphetnek be!
- Ön minden leendő vásárlójával így beszél? Ha nem halotta volna az imént tettem ár ajánlatott a Karmazsin hercegre.
- Nincs annyi pénzed, hogy ezt ki érdemeld! Ez a jármű Van Hoggart századosé volt, aki korunk legnagyobb csillagfutója volt!
- Remek én meg nagy lóvéért meg fogom venni…
- Tudod, mit fogsz te meg venni, a jó édesanyádat egy éjszakai lepedő futamra! Nem érdekel, hogy te vagy a Cassandra legjobb verseny pilótája nem érdekel, hogy a gyámod benne van a fejedelem, kormányzó tanácsában és egyben ő a versenybizottság elnöke is a karmazsin herceg soha sem lesz a tiéd! –azzal nyakon ragadta elképedt ficsúrt és kivágta az ajtón, mint macskát üríteni.
Johny dühösen ült vissza légpárnás járművébe, de szinte rögtön meg is nyugodott. Ha úgy is elfogadják a pályázatát, akkor holnap már egy lesz a fejedelem tíz csillagfutója közül és akkor a karmazsin herceg is az övé lesz, Fütyörészve érkezett meg a verseny hivatal negyvenemeletes épület elé. Bejelentkezet a recepción ahol tovább irányították a tízedik emeletre. Ott leült a váróba és félórán keresztül várt mire bebocsátották. Egy jól öltözött középkorú asszony várt rá az író asztalánál ülve.
- Jón napot Mr. Ironhead kérem, foglaljon helyet. – Johny leült és a hölgy fiatalos arcába nézett.
- Nos, jöhetnek a jó hírek. Nem kíméljen!
- Nem Fogom, de nincs jó hírem a számára. – ekkor a kezébe vett egy aktát felnyitotta és így szólt:
- Johny Ironhead az ön pályázatát a csillagutói pozícióra elutasítottuk!
- De hát miért? Az eredményeim kiválóak.
- Nem az eredményeivel vannak gondok. Ilyen fontos pozícióra amúgy is ritkán választunk ki civileket, de az ön esetében a tiltás felülről jött. – Johny mindent értett. Felállt és a köszönés nélkül távozott.
Johny gyámja a város nyugati felében élt a villanegyedben ahol a bolygó elitje is lakott. Sok-sok pazar villa és takaros kúria, de őt most csak az-az egy érdekelte. Behajtott a kapun és egyenesen gyámja dolgozó szobájába rohant az testőrök pedig mindenszó nélkül tovább engedték. Tudták, hogy jön. Johny kopogás nélkül berontott a dolgozó szobába. Gyámja
Ron D. Welch háttal állt neki miközben hosszú ősz haja a derekáig ért.
- Üdvözöllek Johny. Tudtam, hogy jönni fogsz. – mondta miközben szembe fordult vele
- Még szép! Tönkre vágtad az előre menetelemet és úgy teszel, mintha ez semmi lenne! Miért tedd ezt?
- Azért amit az előbb mondtál. „előmenetel”
- Hogy éretd ezt?
- Ahogy mondom. Amikor annak idején vadászpilóta voltál a lehető legmagasabb rangot éretd el és a következő előléptetéssel század parancsnok lehettél volna, de neked ez nem volt elég. Nem csak rangot akartál, hanem vagyont is. Otthagytad a flottát és Űrfutó lettél. Kerek öt év alatt a legjobbak közé kerültél, de neked ez sem volt elég. Jelenleg hatszoros világbajnok vagy hatalmas vagyonnal, de még ez sem elég. A nagy Johny fiúi így hát kitalálta, hogy felfuvalkodik és bepöffeszkedik a Csillagfutók közé, hogy tovább gyarapíthassa terjedelmes trófea gyűjteményét.
- Te most gúnyolódsz velem?
- Nem ez csak az igazság más öltönybe bújtatva. Te csak egy gazdag suhanc, vagy aki túl sokat képzel magáról!
- Meg vannak hozzá a képességeim, hogy Csillagfutó lehessek!
- Ki beszél itt a képességeidről! Nem vagy méltó hozzá hogy közéjük tartozz. Te csak egy versenyző vagy, aki önmagért és a csillogásért küzd. Ezzel szemben ők a fejedelemért és a bolygó népéért versenyeznek. Amikor a korona harminc ékköve az-az a harminc kolónia lemondott a fegyveres erőszakról a Csillagfutás lett az új fegyver a kezükben. Ha a fejedelem, vitás ügybe keveredik egy másikkal egy új bolygó vagy nyersanyag, forrás vagy a választó fejedelmi cím felett nyílt háború helyett versennyel döntik el az egészet. Akit erre a pozícióra kijelölnek az fejedelem eszköze lesz, és mint eszköz hibátlanul kell működnie. De neked hiába beszélek. Te sosem fogod elérni ezt a szintet. Maradtál volna inkább a flottában, akkor talán lenne egy halvány esélyed. Menj vissza inkább versenyezni.
- Arról nem is álmodj! Én ott leszek köztük és te fogod a nyakamba akasztani az első győzelmi medált! – a gyámja ekkor elmosolyodott.
- Mintha csak az apádat hallanám. Vagy inkább mégsem. Ő is szép eredményeket ért el, de veled ellentétben ő tudta, hogy hol van helye. – ekkor visszafordult az ablak felé. – amíg én élek te nem fogod ezt pozíciót elérni, ha azonban nagyon igyekszel talán az utódom már engedékenyebb lesz. Johny ekkor dühösen otthagyta gyámját, aki komor tekintettel bámult ki a déli napsütésre.
Johnynak nem sok ideje volt dühöngésre, mert rohamosan közeledett az éves kolóniák közti párbaj. Felkészülés napi nyolc órában, időmérő futamok, éles gyakorlatok. Majd mindennap a kimerülésig hajtotta magát és egyetlen egy szórakozása az volt, hogy minden pénteken meglátogatta unoka öccsét és volt katona társait a laktanyában. Ez a péntek azonban más volt, mint a többi. A laktanyában első fokú riadó készültség volt és mindenki fel alá rohangált s oly annyira elfoglalt volt még vele sem törődtek. Átlépett a vörös kordonon és elindult unoka öccse barakkja felé bár úgy sejtette, hogy úgy sem fog találkozni vele, mert mint vadászpilótát már régen az eligazítóba rendelték. Ahogy a napsütésben sétált egy rohanó alak majdnem ledöntötte a lábáról. Meglepődve ismerte fel benne egykori felettesét és a másik arcából látta, hogy ő is felismerte.
- Ironhead maga mit keres itt! Riadókészültség alatt civileknek tilos ide belépni!
- Sajnálom, őrmester én csak az unokaöcsémet keresem.
- Tényleg? Hát én is! Ő a legjobb pilótánk erre riadó idején nyomtalanul eltűnik!
- Ne válaszoljon, ha tilos, de mi rendeltek el riadót? - az őrmester egy ideig vérfagyasztóan bámult rá, majd dühösen legyintett és így szólt:
- Ne hangoztassa, máshol mert különben kinyírom, de az a helyzet, hogy a fejdelem hajóját útban hazafelé szabotázs érte! Ő nem sérült, meg, de a hajó igen! Hét szabvány óra múlva a reaktor végzetesen túl melegszik és akkor, bumm! Csak úgy állíthatjuk meg a folyamatot, hogy ha leggyorsabb pilótánk egy titkos szállítmányt visz magával, ami képes lehűteni reaktort két óra alatt! – Johny fejében ekkor apró szikra gyúlt.
- Őrmester egykoron vadászpilóta voltam, de most én vagyok Johny az üstökös! Bízza rám a feladatot! – azt őrmester először elképedt majd kezét ütésre emelte.
- Tudja, kivel szórakozzon maga! Nincs szabad gépem, amit rendelkezésére bocsáthatnák és különben is maga már civil!
- Lehet, hogy civil vagyok, de még mindig én vagyok leggyorsabb a Cassandrán és tudok egy szabad gépet, ami minden más gépet maga mögé utasít. – az őrmester izzadva nézegette az óráját majd lemondóan így szólt:
- Lehet, hogy holnap ezért a tökeimet kiteszik a szégyenfalra, de lassan kifutunk az időből és minden úgy szét van zilálva a flottán belül, hogy ők sem tudnának semmit se tenni. Öné a pálya. – Johny ekkor kezébe vette az irányítást és fél óra alatt idehozatta a Karmazsin herceget kövér Louie minden tiltakozása ellenére. A technikusok tíz perc alatt átnézték feltöltötték üzemanyaggal és egy hordozóhajóval bolygó körüli pályára állította. Johny az üstökös ott ült beszíjazva az ülésben a startra várva.
- Itt Johny beszél a rendszerek működnek az indulásra készen állok!
- Itt a légi irányítás beszél! A gyorsító csak önre vár! Sok szerencsét még öt órája van!
- vettem az adást Johny kisszál. – beindította a hajtóművet és berepült gyorsító gyűrűs szerkezetébe, aminek a másik vége a sötét űr felé mutatott. Megadta az irányt és a fejedelem hajójának távolságát és várt. A gyorsító tíz másodperc alatt feltöltötte magát és a Karmazsin herceget katapultként kilőtte az űrbe. Az út nem tartott tovább negyven percnél, amikor is a rendszer jelzett, hogy hamarosan elérik a célt és, hogy a pilóta kezdje meg a fékezés manővert. Johny a fékező kar után nyúlt és lassan maga felé kezdte húzni, de a nem engedett és a gép rázkódni kezdett miközben kigyúltak a vörös fények. Akárhogy próbálkozott, de csak nem sikerült lelassítani gépet és a képernyőn feltűnt a célpont is. Félő volt, hogy össze fognak ütközni. Ekkor a testetlen hang szólalt meg a fejében: „ostoba fajankó ne a kezedet használt, hanem az elmédet! Képzeld el és cselekedj!” Johny lecsillapodott és engedelmeskedett. A vadászgép a nélkül kezdett el fékezni, hogy a keze mozdult volna és megállt az utolsó pillanatban a fejdelem sérült bárkája mellett. Egy ideig némán bámult maga elé majd gyorsan azonosított magát mielőtt még a bárka legénysége ellenségnek nézte volna. A karmazsin herceget a dokkba vontatták és a titkos szállítmányt azonnal a reaktor kamrába vitték és megkezdték a kár elhárítást. Őt magát az elhárítás fogadta és a kihallgató szobába vitték ahol alaposan kikérdezték, de mivel nem volt ellenség így hamarosan elengedték, jobban mondva átkísérték a fejedelem, lakosztályába. Minden úgy alakult, ahogy előre eltervezte. Őt, a hőst az uralkodó fogadja, és ő eladja majd kérését. Egy libériás szolga leültette őt a fogadó termemben, majd egy másik három perc múlva kilépett a lakosztály ajtaján és így szólt:
- Ő felsége III-ik Arkalov fejedelem látni óhajtja önt! – oda bent a pazarul berendezett lakosztályban meglátta magát a fejedelmet bő aranyozott köntösben és hosszú bajusszal. A protokoll szerint meg állt előtte háromlépésnyire meghajolt és így szólt:
- A nevem Johny Ironhead és színe előtt állok, ahogy maga akarta felség. – a fejdelem intett neki hogy üljön le vele szemben a fotelba, majd így szólt:
- Ki vagy te fiam? Láttalak a televízióban láttam a győzelmeidet és látom, hogy milyen gyorsan segítségemre siettél.
- felség én az ön leendő csillagfutója vagyok, persze ha ön is úgy akarja. – a fejedelem egy pillanatra meghökkent majd elmosolyodott. Értette a célzást.
- Nem csak úgy akarom, hanem szeretném is, hogy az legyél. Egy ilyen tehetséggel az oldalamon érvényre jutathatom az akaratom és a népem javát szolgálhatom.
- Köszönöm a bizalmát felség.
- Ne légy ennyire hálás. Láttam, hogy milyen hajóval érkeztél és láttam, hogy majdnem meghaltál odakint. Még sok tanulni valód van, mielőtt még Van Hoggart nyomába léphetnél. Sok ellenséged lesz és sokakat kell majd a nevemben megölnöd, ha a helyzet úgy adódik! Így is vállalod?
- Természetesen felség. – ekkor a fejedelem egy jelvényt adott át neki.
- Ezennel te is csillagfutó vagy, de csak a kadét szintet kapod meg! Szolgálj jól és egy nap te is teljes értékű tag leszel!
- Igenis felség. – Johny újra meghajolt, de ezúttal mélyebben és Johny az üstökös új csúcsok felé szárnyalt. –