Csendes dal
Írta: Sánta Zsolt
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 385
Csendes dal
Könny, halál, barbarizmus,
ének, megtörnek és meggyúlnak
a szemérmek.
Megtörnek a mázsás, kolonc
hegyek, ha önnön súlyuk
roggyan, reped,
s más világot tükröznek
a szavak, ha az egó önnön
maga fogja marad.
Te látod, ha festek én,
vajúdik a mondat, vajúdik
a fém roppant tengerek
halálos öbleiben.
Szeress csendesen, szeress
csak szeliden,
s ne kérd az áhitat gyönge
dalát, ha robusztusat farag
az Isten odaát.