Csendes dal

Írta: Sánta Zsolt


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 422



Csendes dal

Könny, halál, barbarizmus,
ének, megtörnek és meggyúlnak
a szemérmek.

Megtörnek a mázsás, kolonc
hegyek, ha önnön súlyuk
roggyan, reped,

s más világot tükröznek
a szavak, ha az egó önnön
maga fogja marad.

Te látod, ha festek én,
vajúdik a mondat, vajúdik
a fém roppant tengerek

halálos öbleiben.
Szeress csendesen, szeress
csak szeliden,

s ne kérd az áhitat gyönge
dalát, ha robusztusat farag
az Isten odaát.