Csendélet

Írta: Pődör György


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 201




CSENDÉLET


Távolság mélyed a kékbe.
Fázik a madárijesztő.
A fény a semmibe tér le -
mint remény, az örök vesztő.

Valahol tört ág hull térdre -
A nincs végtelennek tetsző,
ahol a van már kimérve,
s lesz fogyó időnkbe metsző.

A múlt fészek vagy kalitka -
Miért ez a kirepülés,
ha már tücsöknek sincs titka?

A csend csak hallgat a dobban.
Az esély gyöngyház nyelű kés -
Alámerül. Meg sem csobban.