Csenddel mérjük időnket
Írta: Ernest Bryll
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 445
Śpi świat pijany
Śpi świat pijany. Gdzieś u jego skraju
śpimy i my. Od strachu zęby nam szczękają.
Mieliśmy szczęścia tyle – między paluchami
świata cało smykając... Czy je teraz mamy?
- Czy te pazury, które w uciesznym szukaniu
przez brzuch spocony pełzną, naszych ciał nie zranią?
- Czy nie zginiemy w tundrach kłaków? Czy też z cicha
skryjemy się wśród tłuszczów świata – Jak wesz licha
swe szczęście kryje. Czy to, że dreptamy
nie drażni skóry świata?
Z wyciągniętym uchem
śledzimy jak w nim bomba za bombą wybucha
- pijacka czkawka. Pokornie klękamy
i nasłuchując tego, co wre w kichach
jak filozofy czas swój odmierzamy z cicha.
Csenddel mérjük időnket
Alszik a részeg világ. A szélén valahol
mi is alszunk. Fogunk félelemtől vacog.
- Annyiszor sikerült a világ karmai
közül kicsúsznunk. Ki fogunk-e siklani most is?
Míg a karmok izzadt hasunkhoz érnek,
vidám keresés közben nem sebeznek-é meg?
Nem pusztulunk el a vad tundrán? Vagy a csendben?
A világ zsírpárnái közt lapulunk jó melegben
mint siralmas tetű? Az, hogy topogunk kiutat keresve,
nem birizgálja a világ bőrét?
Fülünk hegyezve nyomon követjük,
hogy a világban hány bomba robban -
részeg csuklás. Letérdelünk lelki viharokban
és hallgatjuk: mi forr beleiben a földnek
s mint filozófusok: csenddel mérjük időnket.
Fordította: Képes Géza