Csak úgy firkálgatok szonett

Írta: Fábián József


Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 242



Csak úgy firkálgatok szonett

Kifogyott a tollamból a tinta,
nem jön egy jónak tűnő gondolat,
ihlet nélkül fogva tart egy inda,
hová tűntek előlem a szavak!?

Megírtak már réges-régen mindent,
igazságot, életet és halált,
elénk szórva mindenféle kincset,
mire az ember néhanap rátalált.

Suttogva megérinti lelkünk húrját,
korokon átívelve szól hozzánk,
felfedve az élet forrásának kútját,

szomjazóknak így oltva szomját.
Mindenben ott lebeg a fent és lent,
tudd, hogy odakint van az idebent.