Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 242
Csak úgy firkálgatok szonett
Kifogyott a tollamból a tinta,
nem jön egy jónak tűnő gondolat,
ihlet nélkül fogva tart egy inda,
hová tűntek előlem a szavak!?
Megírtak már réges-régen mindent,
igazságot, életet és halált,
elénk szórva mindenféle kincset,
mire az ember néhanap rátalált.
Suttogva megérinti lelkünk húrját,
korokon átívelve szól hozzánk,
felfedve az élet forrásának kútját,
szomjazóknak így oltva szomját.
Mindenben ott lebeg a fent és lent,
tudd, hogy odakint van az idebent.