Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 222
Csak egy valami
Nem fájt,
mikor hátamat középen felnyitották.
Nem éreztem
a szikét, a szivattyút,
s a csigolyáim közt
matató csipeszt.
Nem tudtam,
hogy fél méterről zúdítottak
frissen varrtan a vaságyba.
Csak másnap,
mikor lábtól megállt a gyakornok
és megvakarta borotválatlan állát,
akkor kerekedett ki szemem
és felültem volna, ha tehetem,
mert azt mondta:
mi van vén puncus,
felébredtél ?
nyakamat tettem rá tegnap,
hogy nem….
Na, ez fájt
és még ma is hallom
azt a gyermekem-korú kiskakast,
aki csak azért hagyott borostát,
hogy férfinak lássék.
A többi persze begyógyult.