Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 487
Csak egy falka
Már szinte mindenről lemondtam,
mégis benyújtják naponta a számlát –
fizetem a szétburjánzott ármányt,
az éteknek álcázott szemét árát,
tűröm a sátán rámtespedő farát,
karnevált játszó pojácák vigyorát,
s a leszerződött tollnokok
büdös izzadmányát.
Már az istenadta levegőre
is gyanakszom,
ki tudja honnan, miféle otromba
lő rám kémiáival,
s láthatatlan aknákat földel húsomba,
hogy időzített poklokon
gombnyomásra robbanjon, ha akarja.
Tudom már régtől, hogy kihulltam
a késnyelvek közül: felaprítottak,
moslékba kevertek, lényként elvesztem,
mint kelekótya gyerek a parti tömegben,
ki széttekintve könnyei közt látja,
hogy előtte s körbe mindent benőtt
egy nyüzsgő, vérmesszemű falka.