Cím nélkül
Írta: Büki Attila
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 146
Cím nélkül
Hajdan ifjúságomból az Alpok alatt elrejtőző kutakba hullt sokáig zeném Hallgatásom virágszőnyegét leterítettem a határsávos hegyek elé Sötét éjszakákkal nézett rám a Répce Csizmák rugdosták a bikaistálló rózsás bokrait Az elém állt hegyek törték a végtelent mint prizmák a fényt Rejtélyes elmúlás járt a föld barna rögén s szállt a por mint örökös juss
Újra felemelve egykori képeimet rátapad ujjaimra a por s a szélben felrepül akár a vak madár a háztetők fölé a szürke világ
A kezemben újra kinyílik a régi könyv A Vörösmartyt örökítő grafitfutamon súlyos álmaim görbéi kanyarodnak Felsőbüki Nagy Pál szónoklata elröppenti képzeletem Pozsonyba s láttatja Niklán Berzsenyit… Elönti arcom a forróság s átjárja képzeletem legrejtettebb titkait
Most azokkal vagyok akiket mindig is szerettem Megváltó vidámságuk hova lett nem kérdezem… Jövőt vágytunk s elfeledtük érte gaz napjaink………………………………………………………..
Csüngnek téli kabátjaink a fogason Nincs vigasság borunkban Nézzük az égő gyertya zöldből kékbe feslő lángját Hallgatunk Egyre több már a halottunk