Christian Morgenstern: A fasor

Írta: Tauber Ferenc

---

Közzétéve 1 hónapja

Megtekintések száma: 244

---

---

Christian Morgenstern: A fasor

Bírom, ahogy glédában a fák
büszkén menekülnek.
Érzem, az égbe torkollnak, s tág
öblében eltűnnek.

Szállva sikerül haladnom,
ott vár az öröklét.
Mint halk legendát hallgatom
tűnő idő csöndjét.

Távlatot légzik szárnyam,
ez embert túlhalad:
Végtelenségbe zártan,
bőszen ég a boltozat.

Christian Morgenstern: Die Allee

Ich liebe die graden Alleen
mit ihrer stolzen Flucht.
Ich meine sie münden zu sehen
in blauer Himmelsbucht.

Ich bin sie im Flug zu Ende
und land' in der Ewigkeit.
Wie eine leise Legende
verklingt in mir die Zeit.

Mein Flügel atmet Weiten,
die Menschenkraft nicht kennt:
Groß aus Unendlichkeiten
flammt furchtbar das Firmament.