Charles Bukowski: the secret of my endurance
Írta: Bozóky Balázs
Közzétéve 7 hónapja
Megtekintések száma: 272
Charles Bukowski: a kitartásom titka
még mindig kapok leveleket postán többnyire zakkantaktól
apró szobákban kuksoló gyári munkásoktól vagy munkanélküliektől akik
szajhákhoz járnak vagy egyáltalán nincs nőjük reménytelen esetek csak a
pia és az őrület maradt nekik
a legtöbb levél vonalas papíron érkezik
tompa ceruzával írva
vagy tintával
apró kézírással ami mindig ferde és balra
dől
a papír gyakran szakadt
általában félúton középen
és azt írják szeretik a szövegeimet
arról írok ami van
és így ismerik el, tényleg adtam nekik egy második
esélyt, hogy felismerjék, hol tartanak.
ez igaz, én is jártam ott, rosszabbul jártam, mint a
legtöbbjük.
de vajon tudják-e, hogy a leveleik
hová érkeznek?
nos, egy dobozba hajítják őket
egy kétméteres sövény mögé, ahová egy hosszú kocsifelhajtó vezet
egy dupla garázshoz, rózsakerthez, gyümölcsfákhoz,
állatokhoz, egy gyönyörű nőhöz, jelzáloghitel fele
egy év után kifizetve, egy új autó,
kandalló és két centis vastag zöld rongyszőnyeg
amin csücsül egy kisfiú, aki most helyettem ír,
egy tíz láb magas ketrecben tartom
egy írógép és whisky társaságában
és nyers lotyókkal etetem,
alaposan elnáspángolom
hetente háromszor-négyszer.
59 éves vagyok, és a kritikusok szerint
jobbakat írok mint valaha.
Charles Bukowski: the secret of my endurance
I still get letters in the mail, mostly from cracked-up
men in tiny rooms with factory jobs or no jobs who are
living with whores or no woman at all, no hope, just
booze and madness.
Most of their letters are on lined paper
written with an unsharpened pencil
or in ink
in tiny handwriting that slants to the
left
and the paper is often torn
usually halfway up the middle
and they say they like my stuff,
I’ve written from where it’s at, and
they recognize that. truly, I’ve given them a second
chance, some recognition of where they’re at.
it’s true, I was there, worse off than most
of them.
but I wonder if they realize where their letters
arrive?
well, they are dropped into a box
behind a six-foot hedge with a long driveway leading
to a two car garage, rose garden, fruit trees,
animals, a beautiful woman, mortgage about half
paid after a year, a new car,
fireplace and a green rug two—inches thick
with a young boy to write my stuff now,
I keep him in a ten-foot cage with a
typewriter, feed him whiskey and raw whores,
belt him pretty good three or four times
a week.
I’m 59 years old now and the critics say
my stuff is getting better than ever.