Betűadós
Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 215
BETŰADÓS
Mikor felmart égtáj-arcok
kifordulnak,
mint sarkukból az ajtók,
s világtalan óvatosságod
fókuszában vagy egy szál homokóra,
magadból magadba szemerkélsz
sav-gyanút: talán tényként
fogantál valótlant,
talán hazudtál
vagy tetem-igazakat mondtál,
nem mindig gyötört
angyal-ököl, ha jött
a friss tüdejű átfúvás -
talán szétszedted már
a szeretet minden játékát,
mert hitted is, hogy játék,
egy használati tárgy az,
mi összetart két kezet
és burok lehet a mag felett -
Most istenektől koldulsz öleléseket,
hogy holnap szétszórhasd őket,
oszthasd számolatlan: b e t ű n k é n t.