Beszoktatás
Írta: Verebi Éva
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 346
Beszoktatás
Amikor reggelente a jéghideg
vízben mostam meg álmosan az arcomat,
arra gondoltam, elfogadom, ez már talán
régóta így van, és ezért jobb, ha időben kel
az ember, s gyorsan megszokja a kinti fagyokat.
Mikor heti szennyet oldott a meleg,
s elnyújtóztam benne, mint a kiskirályok,
elmerülve a jó, tíz perces forróságban,
oldódott a kosz, ütés, s a kitérdelt sebhegek
helye, kezdtem szótlanul megszokni e kilátót.
Mikor este magamra hagyott nagyon
a színjátszós világ, s a köhögés éppen
nem gyötört, én ébren álmodtam a sötétben.
Behunyt szemem félt is, és várt is, liliom illat,
vagy csak megszokott kábulata hull le az éjre.
Aztán utolsó, szépálmodó hajnal
ült meg, fölismerésként az orrom vérzése
szétkent párnám huzatán: nézd, a szíved, ami
mindig melegség volt, s ábrándja elképzelt világ,
s liliom is elhervadt reggelente, s ma végképp.