Írta: Sánta Zsolt
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 323
bennem akkordok zajongnak
duzzadnak irgalmatlanul
mint sáskahad ha kel zabál
s pusztítva elvonul
két öklöm még mindig
rothad mint a lepra foglya
barát vagy ellenség az
ki unja vagy megcsókolja
nem számít meddig ketyeg
az idő mellkasomban
messze innen tornyok nőnek
máshol meg éhhalál van
halld s temesd magad – mondják
kezükben kés fejük
balra billen
ha ölsz ne szívvel tedd
mint kiben lobogó erény
zizzen
mit bánom hány kohóban
izzik tüzessé vert fegyverük
én állom a sarat s nem én
leszek ki halált mond
ellenük
vállam dagad mint a vert ezüst
egy sosem volt büszkeségtől
a hold a csillagokkal hál
s mit bánja ki él s ki az
ki leöl
veresre gyúrta magát a hajnal
még két izzó tenyeremben is
fenn még csillagok lógnak
s arcul ver a maró szél
innen is – onnan is