Írta: Dani Imre
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 286
Béküljetek meg !
Ti mind, kiknek vérét
forralja az ostor,
tudom, kirajzotok
majd csapatostól,
összefonódva, miként
a tüskés cserje,
mely nem tűri, hogy
barom legelje-
kapaszkodjatok össze,
keljetek föl,
legyetek egész,miként
osztatlan a kör,
ám előbb, együtt, de
végleges – végleg
béküljetek, mondom
béküljetek meg !
Ne legyen a viszálynak
rangja, rendje,
földje, hogy magvát
fölétek nevelje,
barázdát ásson,
szíveteket nyissa,
lelketek belőle
ki ne fordítsa!
Álljatok helyt,mert
a mérték ti lesztek,
példát az erősek is
rólatok vesznek,
ám előbb, együtt, de
végleges – végleg
béküljetek, mondom
béküljetek meg !
Nehéz ? Mert mindig
frissen vérző
zsákmányt vet közétek
a Törvénykező!
Ha lélek háborog,
rettegés gyötör,
feledni késztet a
birtokló gyönyör.
Határozzatok hát -
félre nem lépve –
jeles célt tartva
nem mentek lépre!
Ám előbb, együtt, de
végleges – végleg
béküljetek, mondom
béküljetek meg!
Féljétek e szót hallani:
verseny!
Mert a húsotok kell
akkor nyersen!
Sem ágyatok, - benne
helyetek nem lesz,
csak gödör a földben,
ami ölbe vesz…
Hogy tűrnétek tovább-
kart vonva karba,
mit őseitek tűrtek
sorban befogva!?
Ám előbb, együtt, de
végleges – végleg
béküljetek, mondom
béküljetek meg!