Bálint Endre

Írta: -- ismeretlen szerző vagy duplikált művek


Közzétéve 7 hónapja

Megtekintések száma: 142



Bálint Endre

Radnóti Sándor tárcáját olvasom Bálint Endréről, illetve legalábbis részben róla, részint pedig Radnóti viszonyát Bálint műveihez, és egyszeri találkozásukat felidéző emlékeiről az Élet és Irodalom 2018.december 14-i számában, és az írás végén elgondolkodom.

Az irodalom, és alighanem más művészetek is, csakúgy, mint az egész társadalom jelentős részben kapcsolatokon alapul. Ez nem feltétlenül rossz, hiszen mindenki hallott Petőfi Sándor és Arany János barátságáról, költői-írói asztaltársaságokról, illetve művészeti Akadémiákról, szövetségekről és ellenszövetségekről, amelyekben a hatalom- és bírvágy által mozgatott szálak rángatnak szembe egymással egyébként önmagukban tisztesen középszerű és/vagy kiemelkedően zseniális művészeket.

Felmerül a kérdés: aki kimarad, az kimarad?

Hosszú távon (emberöltőn túl) már nem is az egzisztenciális kimaradás, az el nem ismertség, fel nem ismertség a kérdés, hanem a „mit veszítettünk”, illetve a „veszítettünk-e” a kimaradással, és ha igen (szerintem igen), akkor vajon sokat-e vagy keveset? Nem én, te, ő, vagy a művész maga, hanem mi - illetve a jövő mi-je - mindannyian.

Ennek tekintetbevételével kell-e törekedni a – ilyen vagy olyan, -melletti, vagy ellen-társaságba? Vajon kell-e, és ha igen, milyen áron kell a társaság(ok) kegyeit keresni, és ha nem keresi valaki, az jelent-e bármit is?
Vajon, ha az "a társaság" nem egy, hanem a művészeten kívül álló erők, mint bábjátékosok ujjai által mozgatott zsinórokba gabalyodott, a puszta létért egymással ölre menni is képes csoportokra felszabdalt sokaság, akkor vajon kell-e, sőt szabad-e egyikük vagy másikuk mellett elköteleződni? És ha nem, akkor ez a kívülállás mikor a kívül maradó méltósága, és mikor a kívül rekesztett vagy a kihagyott, a kirekesztett lesajnált sértődöttsége?