Írta: Haász Irén
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 357
Baleset
Egy kormos arcú, álmos hajnalon
ölébe ülsz a ködszakállú télnek,
csontod váratlan töri, hallhatón,
hogy érpályáid belefeketéllnek,
majd lelked virágporos pilleszárnyát
törli suhintva színtelen-fakóra,
hogy vidám kedvét megfenyítse tárgyán,
és kínkeservvel teljék minden óra.