Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 619
Babák karácsonya
Ha majd közeledik a karácsony,
felszuszakolom magam a padlásra,
és előkeresem a babákat
(talán épp karácsonyi ajándékok voltak):
a nagy, kékszemű hajast
és egy kisebbet,
melyek azóta porosodnak egy dobozban,
mióta lányaim utoljára csucsújgatták őket.
Aztán szentestén oda ültetem őket az asztalhoz
két kis hokkedlire,
régi szokásunk szerint málnaszörpöt töltök,
és rájuk köszöntöm poharam
(ha már oly távol vannak a hús-vérek):
Krisztus megszületett!
Mert manapság még a csapból is az folyik,
hogy alkalmazkodjunk –
(mindenek hátán és bármi árán)
Tegyek úgy, mintha nem fetrengenék
éjszaka-hosszat saját verejtékemben,
nem zokognék minden elcsöppenő,
giccses török filmen,
és hogy babák helyett
velem vacsorálnak a szentek.
Alkalmazkodom, hiszen én is csak porszem vagyok
Isten talpa alatt,
mindenható számításai szerint
pár falatnyi létet majszolgató atka.